görög kutatók kifejlesztettek egy eszközt az orvosok, hogy jobban pont a kockázata a non-Hodgkin-limfóma diagnosztizált betegeknél Sjogren-szindróma. A magas kockázatú betegek korai azonosítása lehetővé teheti a kezelést a rák első jeleinél, és javíthatja a siker valószínűségét.
az Athéni Nemzeti és Kapodisztriai Egyetem tudósai 381 Sjogren-beteg és 92 Sjogren-beteg jellemzőit vizsgálták, akiknél non-Hodgkin limfóma alakult ki.
a “Sjogren-szindróma limfóma kialakulásának kockázatának előrejelzése: egyszerű eszköz a klinikai használatra” című tanulmány, amelyet a Medicine folyóiratban publikáltak, más autoimmun állapot nélküli betegeket is tartalmazott.
a Sjogren-szindróma egy autoimmun betegség, amely megtámadja a könnyeket és a nyálmirigyeket, ami száraz szemhez és szájhoz vezet. A betegség a test más részein is elpusztíthatja a mirigyeket. Súlyosabb szövődmény a lymphoma kialakulásának esélye, amely a betegek körülbelül 5% – át érinti, de a Sjogren-betegek kockázatát akár 7-19-szeresére növeli, mint az általános népesség többi részének kockázata.
összehasonlítva a tüneteket a Sjogren-szindróma diagnózisának idején a két csoport között, a kutatók azt találták, hogy a megnagyobbodott nyálmirigyek, a kóros nyirokcsomók, a Raynaud-jelenség, valamint bizonyos autoantitestek és más fehérjék jelenléte a vérben mind gyakoribbak voltak azoknál a betegeknél, akiknél később limfóma alakult ki.
az egyes betegek által hordozott kockázati tényezők száma alapján a csoport kiszámította a limfóma százalékos kockázatát.
egy-két kockázati tényezővel rendelkező betegeknél a lymphoma valószínűsége 3, 8% volt. A kockázat 39,9% – ra ugrott, amikor három-hat kockázati tényezőt számítottak ki az egyenletbe. Azoknál a betegeknél, mind a hét azonosított tényezők, egyre lymphoma elkerülhetetlen volt.
a tudósok nem biztosak abban, hogy az izolált Sjogren-szindrómában szenvedő betegek miért alakulnak ki gyakrabban limfóma, különösen rejtélyes, hogy más reumás betegségekben, például rheumatoid arthritisben és szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek, amelyek gyakran együtt fordulnak elő a sjogrennel, nem veszélyeztetik a limfómát.
a vizsgálati eredmények további vizsgálata több betekintést nyújthat a Sjogren-betegek veszélyeztetettségének mechanizmusaiba, és támogatja a korábbi vizsgálatokat, amelyek azt mutatják, hogy a kóros immunmechanizmusok és bizonyos vírusok jelenléte hozzájárulhat a limfómához vezető folyamatokhoz Sjogren-betegeknél.