három módon lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy léteznek-e háziállatok a mennyben. Az egyik érv azt sugallja, hogy az állatok az egész teremtéssel együtt életre kelnek a feltámadáskor. Az ellenkező érv azt sugallja, hogy az állatoknak nincs racionális lelke, ezért nem fognak feltámadni. Valahol a kettő között van az a gondolat, hogy egyes állatoknak (és különösen a kutyáknak) elegendő öntudatuk és személyiségük van ahhoz, hogy lelkük legyen, bár nem ugyanabból a szubsztanciából, mint az emberi léleknek, és ezért életre kelnek a mennyben.
van némi alátámasztás a Bibliában azt az elképzelést, hogy az állatok a mennyben fognak élni. Jób könyve egy gyönyörű megjegyzésnek hangzik, amelyet minden kedvtelésből tartott szerető hallani akar: “az ő kezében van minden élőlény lelke” (lásd 12:7-10). Ézsaiás próféciája egy messiási világot ábrázol, amelyet Isten kegyelme és békessége békít meg: “akkor a farkas a bárány vendége lesz, / és a leopárd lefekszik a fiatal kecskével; / a borjú és a fiatal oroszlán együtt böngésznek, / egy kisgyermekkel, hogy vezesse őket. A tehén és a medve legelnek , a fiatalok együtt fekszenek le; az oroszlán szénát eszik, mint az ökör” (iz 11,6-7). A Szent János által a Jelenések könyvében látott mennyei látomás magában foglalja, hogy Jézus az idők végén győztesen tér vissza a földre, egy fehér lovon lovagolva (19:11-14).
Boldog VI.Pál pápa azt mondta nekünk: “egy nap látni fogjuk állatainkat Krisztus örökkévalóságában. A paradicsom nyitva áll Isten minden teremtménye előtt.”Ferenc pápa is foglalkozott ezzel. Annak ellenére, hogy XVI.Benedek, a macskaszerető pápa egy 2008-as homíliájában azt mondta, hogy az állatok “nem a mennybe vannak elhívva” – tanítja Ferenc pápa a Laudato s ons (“on Care of our Common Home”) enciklikájában -, “az örök élet az áhítat közös élménye lesz, amelyben minden, fényesen átalakult teremtmény elfoglalja méltó helyét” (243. sz.).
hiszünk a test feltámadásában, amely magában foglalja a mennyei élet fizikai és időbeli dimenzióit. Nehéz elképzelni a testi életet azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek támogatják: víz, levegő, élelmiszer, növények és állatok. Isten már a bukás előtt gondoskodott Ádámról és Éváról mindenféle élőlénnyel. Ugyanez lesz a testi feltámadásunk után is?
végső soron a kérdésre választ kapunk a halálról és a feltámadásról szerzett tapasztalatainkban. Az egyik vigasztaló igazság a következő: háziállataink szeretete arra szolgál, hogy ebben az életben megtanítson minket Isten feltétel nélküli szeretetére. Ez a szeretet, amelyet romlandó világunkban csak tökéletlenül ízlelünk meg, tökéletesen meg lesz tapasztalva a mennyben. Korlátozott értelemben tehát háziállatainkat úgy lehet értelmezni, hogy megmutatják az utat a mennybe, és lehetővé teszik számunkra, hogy a földön megtapasztaljuk a mennyben ránk váró tökéletes szeretet előízét.