DALLAS-a furoszemid adagjának felére csökkentése stabil II/III osztályú szisztolés szívelégtelenségben és károsodott vesefunkcióban szenvedő betegeknél javíthatja a glomeruláris filtrációs sebességet (GFR), a Heart Association Tudományos ülésein bemutatott kísérleti tanulmány adatai szerint 2013.
a furoszemid és más kacsdiuretikumok a szívelégtelenség orvosi kezelésének alappillérei. Bár I. osztályú indikációval rendelkeznek, a bizonyítékok szintje C, ami arra utal, hogy a hurok diuretikumokat nem vizsgálták széles körben, mondta Paul McKie, a tanulmány vezető kutatója. “Az előzetes adatok azt mutatták, hogy az agresszív hurok diuretikumok hátrányosan aktiválhatják a neurohumorális utakat, és végső soron károsíthatják a vese véráramlását és csökkenthetik a GFR-t” – mondta. A GFR a szívelégtelenségben előforduló kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás fontos prognosztikai markere.
harminckét beteget vontak be a Nemzeti Egészségügyi Intézetek által szponzorált vizsgálatba, 19 beteget normál GFR-rel (60 mL/perc/1,72 m2 felett) és 13 beteget csökkent GFR-rel (60 mL/perc/1,72 m2 alatt).
a betegeket a beiratkozás előtt legalább három hétig monitorozták, hogy biztosítsák a furoszemid stabil dózisának klinikai stabilitását. Három hét elteltével átfogó kiindulási értékelésen estek át, amely magában foglalta a GFR és a vese plazmaáramlásának mérését, a hemodinamikai értékeléseket és a funkcionális kapacitás értékelését. A kiindulási értékelés után az egyének felére csökkentették a furoszemid adagját. Három hét elteltével ugyanazokat az értékeléseket végezték el, mint a kiinduláskor.
olvasson tovább
a normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva a csökkent GFR-vel rendelkezők idősebbek voltak (átlagéletkor 68 vs.76 év), nagyobb dózisú furoszemidet szedtek (103 vs. 119 mg/hét), ritkábban használtak ACE-gátlókat/angiotenzin receptor blokkolókat (92% vs. 68%), és nagyobb mértékben használtak nitrátokat és hidralazint (15% vs. 37%), ami veseelégtelenségre utal.
az átlagos napi furoszemid dózis a vizsgálat megkezdésekor 38 mg, illetve 36 mg volt a csökkent vesefunkciójú kohorszban. A csökkent furoszemid három hete alatt az átlagos napi adag 21 mg, a normál vesefunkciójú kohorszokban pedig 20 mg volt.
“a furoszemid csökkentésére differenciális vese válasz van a kiindulási GFR szerint” – mondta Dr. McKie, a Minn-I Rochesteri Mayo Klinika kardiológusa.
három hét csökkentett furoszemid adagolást követően a GFR szignifikánsan, 42-ről 51 mL/perc/1-re emelkedett.72 m2 a csökkent vesefunkciójú kohorszban, a vese plazmaáramlásának növekedése felé mutató tendenciával. A normál vesefunkciójú kohorszban a GFR és a vese plazmaáramlása nem változott. A pitvari natriuretikus peptid szintjének jelentős emelkedése és a ciklikus guanozin-monofoszfát emelkedésének erős tendenciája szintén a furoszemid adag felére csökkentése után következett be a csökkentett GFR-csoportban, de a normál vesefunkciójú csoportban nem.
az eredmények nem mutattak változást a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválásában a furoszemid adagjának csökkentésével, sem a vérnyomás, sem a pulzusszám nem változott.
a furoszemid csökkenése nem befolyásolta hátrányosan a hat perces sétatávolságot vagy a Minnesota Living with heart Failure Questionnaire pontszámot egyik kohorszban sem. Egyik csoportban sem észleltek nemkívánatos eseményeket vagy súlyváltozást.
“csábító feltételezni, hogy a furoszemid fokozott dózisa csökkentheti a GFR-t a mögöttes veseelégtelenség hátterében” – mondta Dr. McKie. További vizsgálatok indokoltak annak meghatározására, hogy ezek a fiziológiai eredmények javulnának-e klinikai eredmények.
a január 01, 2014 számában vese-és urológiai hírek