az extracelluláris ozmolalitás 10-12 mOsm/L-rel történő csökkentése csökkenti a baroreceptor tüzelését in vitro hím patkányok szöveteiben. A terhesség a plazma ozmolalitás (pOsm) hasonló csökkenésével, valamint a baroreceptor-tüzelés megváltozásával és a baroreceptor-reflex aktivitás csökkenésével jár. A csökkent baroreflex aktivitás mechanizmusai még nem ismertek, de fontos következményekkel járnak a kardiovaszkuláris homeosztázis fenntartása a terhes nőstényben. Így ezt a tanulmányt annak tesztelésére tervezték, hogy a plazma ozmolalitásának változásai megváltoztatják-e a baroreceptor kisülését terhesség alatt. Késői vemhesség a vemhes és Szűz kontroll patkányokat érzéstelenítettük, a femorális ereket kanüleltük az artériás nyomás és a gyógyszer infúzió mérésére, és a baroreceptor afferenseket tartalmazó aorta depresszor ideget izoláltuk és előkészítettük a felvételre. A plazma ozmolalitását a NaCl Osztályozott intraperitoneális injekciói előtt és után 30 perccel mértük (50-1500 mOsm/L). Az artériás nyomást, a pulzusszámot és az aorta depressor nervus aktivitást (ADNS) folyamatosan mértük az injekciók előtt és után. Az 50 mOsm/L NaCl injekció jelentősen csökkentette a pOsm-et, de egyik csoportban sem változtatta meg az ADNS-t. Hasonlóképpen, 1200 mOsm/L NaCl injekció jelentősen növelte a pOsm-et, és egyik csoportban sem volt hatással az ADNS-re. Az 1500 mOsm sóterhelés jelentősen növelte a pOsm-et és az ADNS-t vemhes patkányokban, Szűz állatokban pedig növelte a pOsm-et, de paradox módon csökkentette az ADNS-t. A szerzők tanulmányai azt mutatják, hogy a pOsm minimális hatással van a baroreceptor aktivitásra, amelyek nem különböznek szignifikánsan a terhesség alatt. Eredményeik arra utalnak, hogy hím patkányoktól származó in vitro adatok, amelyek a pOsm és a baroreceptor kisülés közötti összefüggést mutatják, nem alkalmazhatók altatott intakt nőstény állatoknál.