a Wind Chimes története
a Wind chimes hosszú és változatos történelemmel rendelkezik, amely kultúrákat, kontinenseket és felhasználásokat ölel fel. A régészeti leletek csaknem 5000 évre nyúlnak vissza. Délkelet-Ázsiában csontból, fából, bambuszból és kagylóból készült szélcsengő maradványokat találtak kr.e. 3000 körül. Úgy gondolták, hogy a harangjáték elhárítja a gonosz szellemeket. Indonéziában praktikusabb volt a madarak elriasztása a növényektől.
KR.E. 1100-ban a kínaiak voltak az elsők, akik értékelték a szélcsengők és harangok zenei és művészi tulajdonságait. A kínaiak kifejlesztették a harangozás művészetét, és a templomokban és pagodákban fém harangokat lógtak az ereszre, hogy megakadályozzák a gonosz szellemeket. Figyelmeztető jelzésként is használták őket, amikor a természet ellenőrizhetetlen erői hatással voltak a környezetre, pl. tájfunok, szökőárak.
a kínaiak a harangjáték zenéjét használták az érzelmek kifejezésére és a béke és harmónia légkörének megteremtésére. A buddhisták szerettek több száz vagy akár több ezer szélcsengőt vagy harangot felakasztani templomokra, szentélyekre és pagodákra. Szellős pillanatok alatt szinte elsöprő kedvező hangérzetet okoz.
az 1800-as években a szélcsengők Kínából Japánba, majd a nyugati világba terjedtek. A szélcsendek nyugtató hangjai visszhangozták a szellő zenéjét, megteremtve a béke és a nyugalom meditatív légkörét.
a windchimes hangjának hallgatása az egyensúly, a megkönnyebbülés, a nyugalom és a béke állapotát hozza létre. A szélcsengők megváltoztatják a hangulatot és a légkört. Békét és harmóniát inspirálnak mozgalmas életünkben, megnyugtatnak, ellazítanak és gyógyítanak.