Angolszász költészet

a Beowulf első oldala, a sérült Nowell Kódexben található.

angolszász költészet (vagy óangol költészet) magában foglalja a brit történelem 600 éves angolszász időszakában írt verset, az ötödik század közepétől a normann hódítás 1066-ból. Ennek az időszaknak szinte az összes irodalmát szóban továbbították, szinte minden verset szóbeli előadásra szántak. Ennek eredményeként az angolszász költészet általában nagyon ritmikus, hasonlóan a vers más formáihoz, amelyek a szóbeli hagyományokból fakadtak. Az angolszász költészet azonban nem hoz létre ritmust a latin költészetből származó méter és rím technikákkal, amelyeket a legtöbb nyugat-európai nyelv használ. Ehelyett az angolszász költészet ritmust teremt az alliteráció egyedülálló rendszerén keresztül. A szótagokat nem számolják, mivel a hagyományos európai méterekben vannak, hanem a vonal hosszát a hangsúlyos szótagok mintája határozza meg, amelyek ugyanazzal a mássalhangzó-klaszterrel kezdődnek. Ennek a költészeti stílusnak az eredménye egy keményebb, gutturálisabb hangzás és egy ritmus, amely inkább egy éneknek hangzik, mint egy hagyományos dalnak.

bár a legtöbb angolszász verset soha nem írták le, és mint ilyen Elveszett számunkra, egyértelműen virágzó irodalmi nyelv volt, és számos műfajban léteznek fennmaradt művek, beleértve az epikus költészetet, a Bibliafordításokat, a történelmi krónikákat, a találós kérdéseket és a rövid szövegeket. A korszak legfontosabb művei közé tartozik az epikus Beowulf, Caedmon himnusza, Bede halálos éneke, valamint az Exeter-könyvben található bölcsességköltészet, mint például a tengerész és a vándor.

nyelvi és szöveges áttekintés

nagyszámú kézirat maradt fenn a 600 éves angolszász időszakból, bár a legtöbb az elmúlt 300 évben (kilencedik-tizenegyedik század) íródott, mind Latin, mind népi nyelven. Az óangol a legrégebbi leírandó népi nyelvek közé tartozik. Az óangol írásbeli formában gyakorlati szükségszerűségként kezdődött a dán inváziók következményeként-az egyházi tisztviselők aggódtak amiatt, hogy a Latin írástudás csökkenése miatt senki sem tudta elolvasni munkájukat. Hasonlóképpen Nagy Alfréd király (849-899) megjegyezte, hogy bár nagyon kevesen tudtak latinul olvasni, sokan még mindig tudtak régi angolt olvasni. Ezért azt javasolta, hogy a diákokat régi angol nyelven oktassák, és azok, akik kiválóak voltak, tovább tanuljanak latinul. Ily módon a fennmaradt szövegek közül sok tipikus tanítási és diákorientált szöveg.

összesen mintegy 400 fennmaradt kézirat található, amelyek régi angol szöveget tartalmaznak, közülük 189 főnek tekinthető. Nem mindegyik szöveg nevezhető irodalomnak, de azok, amelyek jelentős mennyiségű munkát tudnak bemutatni, itt felsorolva a mennyiség csökkenő sorrendjében: prédikációk és szentek élete (a legtöbb), bibliai fordítások; a korai egyházatyák lefordított Latin művei; angolszász krónikák és elbeszéléstörténeti művek; törvények, végrendeletek és egyéb jogi művek; gyakorlati művek a nyelvtanról, az orvostudományról, a földrajzról; és végül a költészet.

néhány kivételtől eltekintve szinte minden angolszász szerző névtelen.

művek

a Caedmon (vagy Junius) kézirat 46. oldalának ezen illusztrációjában egy angyal látható, aki a paradicsom kapuit őrzi.

a régi angol költészet kétféle, a kereszténység előtti és a keresztény. Nagyrészt négy kéziratban maradt fenn. Az első kéziratot Junius kéziratnak (más néven Caedmon kéziratnak) hívják, amely illusztrált költői antológia. A második kéziratot Exeter könyvnek hívják, szintén antológia, az Exeteri székesegyházban található, mivel a tizenegyedik században ott adományozták. A harmadik kézirat a Vercelli könyv, a költészet és a próza keveréke; hogyan jött létre Vercelliben, Olaszországban, senki sem tudja, és vita tárgya. A negyedik kézirat a Nowell-kódex, amely szintén a költészet és a próza keveréke.

a régi angol költészetnek nem voltak ismert szabályai vagy rendszere, amelyet az angolszászok hagytak ránk, minden, amit tudunk róla, modern elemzésen alapul. Az első széles körben elfogadott elmélet az volt Eduard Sievers (1885), amelyben öt különálló alliteratív mintát különböztetett meg. John C. Pope (1942) elmélete arra a következtetésre jutott, hogy az angolszász költészet alliteratív mintái megfelelnek a dallamoknak, módszere pedig zenei jelöléssel egészíti ki az angolszász szövegeket, és némi elfogadottságra tett szert. Ennek ellenére néhány évente felmerül az angolszász változatosság új elmélete, és a téma továbbra is heves vita tárgyát képezi.

az óangol költészet legnépszerűbb és legismertebb értelmezése továbbra is Sievers alliteratív verse. A rendszer alapja az akcentus, az alliteráció, a magánhangzók mennyiségeés a szótag kiemelésének mintái. Öt permutációból áll egy alap verssémán; az öt típus bármelyike használható bármilyen versben. A rendszer az összes régebbi Germán nyelvtől örökölt és létezik ilyen vagy olyan formában. Az óangol költészetben általában megtalálható két költői alak a kenning, egy gyakran képletes kifejezés, amely az egyik dolgot a másik szempontjából írja le (pl. a Beowulf, a tenger az úgynevezett “bálna út”) és litotes, drámai kifejezés által alkalmazott a szerző ironikus hatás.

az óangol költészet szóbeli mesterség volt, és írásbeli formában való megértésünk hiányos; például tudjuk, hogy a költőt (a Scop néven emlegetik) hárfa kísérheti, és lehetnek más hangzási hagyományok is, amelyekről nem tudunk.

a költők

a legtöbb régi angol költő névtelen; tizenkettő ismert név szerint a középkori forrásokból, de csak négy közülük ismert a népi művek ma minden bizonyossággal: Caedmon, Bede, King Alfred, és Cynewulf. Ezek közül csak Caedmon, Bede és Alfred ismert életrajzokat.

Caedmon a legismertebb és az óangol költészet atyjának tekinthető. A hetedik században a northumbriai Whitby apátságban élt. Csak egyetlen kilencsoros vers maradt meg, az úgynevezett Caedmon himnusza, amely szintén a legrégebbi fennmaradt angol nyelvű szöveg:

Aldhelm, Sherborne püspöke (megh. 709), Malmesburyi Vilmoson keresztül ismert számunkra, aki elmondja, hogy Aldhelm világi dalokat adott elő, miközben hárfa kísérte. Latin prózájának nagy része fennmaradt, de óangol nyelvéből egyik sem maradt fenn.

Cynewulfot nehéz azonosítani, de a legújabb kutatások szerint a 9.század elejéről származik. Számos verset tulajdonítanak neki, köztük az apostolok és Elene sorsát (mindkettő megtalálható a Vercelli könyvben), valamint II.Krisztust és Julianát (mindkettő megtalálható az Exeter könyvben).

hősi versek

a legnagyobb figyelmet kapott régi angol költészet a germán hősi múlttal foglalkozik. A leghosszabb (3182 sor) és a legfontosabb a Beowulf, amely a sérült Nowell-Kódexben jelenik meg. A legendás Geatish hős, Beowulf történetét meséli el. A történet Skandináviában, Svédországban és Dániában játszódik, és valószínűleg skandináv eredetű. A történet történelmi, hősies és keresztényi, még akkor is, ha a kereszténység előtti történelemről szól. Ez adja meg a hangot a régi angol költészet többi részének. Nemzeti epikus státuszt ért el a brit irodalomtörténetben, hasonlóan Homérosz Iliászához, és világszerte érdekli a történészeket, antropológusokat, irodalomkritikusokat és diákokat.

Beowulfon túl más hősi versek is léteznek. Két hősies vers maradt fenn töredékesen: a Finnsburh-i harc, a Beowulf egyik csatajelenetének átbeszélése (bár ez a kapcsolat Beowulfhoz sokat vitatott), valamint Waldere, az aquitániai Walter életének eseményeinek változata. Két másik vers hősi alakokat említ: Widsithről úgy gondolják, hogy nagyon régi, a negyedik század eseményeire nyúlik vissza Eormanric és a gótok, és tartalmaz egy katalógust a bátor tettekhez kapcsolódó nevekről és helyekről. Deor egy lírai, a stílus Boethius, alkalmazása példák híres hősök, köztük Weland és Eormanric, hogy az elbeszélő saját esetében.

a 325 soros vers Maldoni csata Earl Byrhtnothot és embereit ünnepli, akik 991-ben estek el a Vikingek elleni csatában. Az egyik legkiválóbb régi angol hősies versnek tartják, de mind a kezdete, mind a vége hiányzik, és az egyetlen kézirat 1731-ben tűzvészben elpusztult. Egy jól ismert beszéd közel van a vers végéhez:

Bölcsességköltészet

a hősi mesékkel kapcsolatban számos rövid vers található az Exeter könyvből, amelyeket “Bölcsességköltészetnek” neveztek.”Líraiakká és Boetiánusak az élet felfelé és lefelé mutató vagyonának leírásában. A komor hangulat a ROM, amely a Római Nagy-Britannia egykor dicsőséges városának pusztulásáról szól (Nagy-Britannia hanyatlásnak indult, miután a rómaiak az ötödik század elején távoztak), valamint a vándor, amelyben egy idősebb férfi egy fiatalkorában történt támadásról beszél, amelyben közeli barátai és rokonai mind meghaltak. A vágás emlékei egész életében vele maradtak. Megkérdőjelezi annak a lendületes döntésnek a bölcsességét, hogy bevonjon egy esetleg felsőbbrendű harci erőt; úgy véli, hogy a bölcs ember hadviselést folytat a civil társadalom megőrzése érdekében, és nem szabad rohannia a csatába, hanem szövetségeseket kell keresnie, amikor az esélyek ellene lehetnek. Ez a költő kevés dicsőséget talál a bátorságban a bátorság kedvéért. Egy másik hasonló vers az Exeter könyvből A tengerész, egy szomorú száműzetés története a tengeren, amelyből a megváltás egyetlen reménye a menny öröme. Nagy Alfréd király uralkodása alatt bölcsességverset írt, amely lazán Boethius neoplatonikus filozófiáján alapult, az úgynevezett Boethius Fekvései.

klasszikus és Latin költészet

számos régi angol vers a késő klasszikus filozófiai szövegek adaptációja. A leghosszabb Boethius filozófiai Vigasztalásának tizedik századi fordítása, amelyet a pamut kézirat tartalmaz. A másik a Főnix az Exeter könyvben, Lactantius műveinek allegorizálása.

keresztény költészet

szentek élete

a Vercelli könyv és az Exeter könyv négy hosszú elbeszélő verset tartalmaz a szentek életéről, vagy hagiográfiáról. A hagiográfia főbb művei, Az Andreas, Elene, Guthlac és Juliana a Vercelli és Exeter kéziratokban találhatók.

Andreas 1722 sor hosszú, és a fennmaradt óangol versek közül a legközelebb áll beowulfhoz stílusban és hangnemben. Ez a történet Szent András és az ő útja, hogy megmentse Szent Máté a Mermedonians. Elene története Szent Ilona (Konstantin anyja) és az igazi kereszt felfedezése. Az igaz kereszt kultusza népszerű volt az angolszász Angliában, és ez a vers fontos szerepet játszott ennek a hitnek a kihirdetésében.

keresztény versek

a bibliai parafrázisok mellett számos eredeti vallási vers található, többnyire lírai.

az egyik legszebb az összes régi angol versek álom A Rood, szereplő Vercelli könyv. Ez egy álomlátás, az angolszász költészet közös műfaja, amelyben a vers elbeszélője álmában látást él át, hogy csak a vers végén megújulva ébredjen fel belőle. A Rood álmában az álmodozó Krisztusról álmodik a kereszten, a látomásban pedig maga a kereszt él, így beszél:

az álmodozó elhatározza, hogy bízik a keresztben, és az álom a mennyország látomásával ér véget.

számos vallási vita vers is fennmaradt óangol. A leghosszabb Krisztus és Sátán a Junius kéziratban, amely a Krisztus és a Sátán közötti konfliktussal foglalkozik a sivatagban töltött 40 nap alatt. Egy másik vitaköltemény a Salamon és a Szaturnusz, amely számos szöveges töredékben fennmaradt, Szaturnusz, a görög isten, úgy ábrázolják, mint egy mágus, aki a bölcs Salamon királlyal vitatkozik.

az angolszász költészet sajátosságai

hasonlat és metafora

az angolszász költészetet a hasonlatok összehasonlító ritkasága jellemzi. Ez az angolszász versstílus sajátossága. Mind a szerkezete, mind a képek gyorsasága miatt nem képes hatékonyan támogatni a kibővített hasonlatot. Ennek példájaként az epic Beowulf legfeljebb öt hasonlatot tartalmaz, amelyek rövid változatúak. Ez éles ellentétben áll azzal az erős és kiterjedt függőséggel, amelyet az angolszász költészet a metaforától függ, különösen a kennings használata által.

gyorsaság

az angolszász költészet gyors tempójú drámai stílusának jellemzője, hogy nem hajlamos, mint például a korszak kelta irodalma, túlságosan bonyolult díszítésre. Míg az akkori tipikus kelta költő három vagy négy hasonlatot használhat a pont megfogalmazásához, egy angolszász költő általában hivatkozhat egy kenningre, mielőtt gyorsan áttérne a következő képre.

történetírás

a régi angol irodalom nem tűnt el 1066-ban a normann hódítással. Sok prédikációt és művet részben vagy egészben továbbra is olvastak és használtak a tizennegyedik században, és tovább katalogizálták és szervezték. A reformáció idején, amikor a szerzetesi könyvtárak szétszóródtak, a kéziratokat antikváriumok és tudósok gyűjtötték össze. Köztük volt Laurence Nowell, Matthew Parker, Robert Bruce Cotton és Humfrey Wanley. A 17. században megkezdődött a régi angol irodalmi szótárak és hivatkozások hagyománya. Az első az volt William Somner ‘ s Dictionarium Saxonico-Latino-Anglicum (1659).

mivel az óangol volt az egyik első népi nyelv, amelyet le kellett írni, a tizenkilencedik századi tudósok, akik az európai “nemzeti kultúra” gyökereit keresték, különös érdeklődést mutattak az angolszász irodalom tanulmányozása iránt, és az óangol az egyetemi tanterv rendszeres részévé vált. A második világháború óta egyre nagyobb az érdeklődés maguk a kéziratok iránt—Neil Ker paleográfus 1957-ben kiadta az angolszász nyelvű kéziratok úttörő katalógusát, 1980-ra pedig szinte az összes angolszász kéziratszöveg nyomtatásban volt. J. R. R. Tolkien nevéhez fűződik egy olyan mozgalom létrehozása, amely az Óangolra mint az irodalomelmélet témájára tekint Beowulf: a szörnyek és a kritikusok (1936).

a régi angol irodalom hatással volt a modern irodalomra. A legismertebb fordítások közé tartozik a Beowulf William Morris fordítása és Ezra Pound a tengerész fordítása. Az óangol költészet hatása különösen fontos volt a modernista költők, T. S. Eliot, Ezra Pound és W. H. Auden számára, akiket az óangol vers képeinek gyorsasága és kecses egyszerűsége befolyásolt. A hősi költészet témájának nagy része Tolkien és sok más kortárs regényíró fantasy irodalmában újjáéledt.

• Bosworth, Joseph. 1889. Angolszász Szótár.
• Cameron, Angus. 1982. “Angolszász irodalom” a középkor szótárában. Charles Scribner fiai. ISBN 0684167603
• Campbell, Alistair. 1972. Bővített kiegészítések és helyesbítések. Oxford University Press.

minden link letöltve március 21, 2016.

• az angolszász költészet teljes korpusza