a pszichológiában az appercepció “az a folyamat, amelynek során az új tapasztalatokat asszimilálják és átalakítják az egyén múltbeli tapasztalatainak maradványaival, hogy új egészet alkossanak.”Röviden: Az új tapasztalatok észlelése a múltbeli tapasztalatokkal kapcsolatban. A kifejezés megtalálható Herbert Spencer, Hermann Lotze és Wilhelm Wundt korai pszichológiáiban. Ez eredetileg azt jelenti, hogy átlépjük a küszöböt a tudatba, azaz érzékelni. De az észlelet megváltozik, amikor eléri a tudatosságot a többi már létező dolog kontextuális jelenléte miatt, így nem érzékelhető, hanem érzékelhető.
Johann Friedrich Herbart szerint az appercepció az a folyamat, amelynek során a prezentációk összessége vagy “tömege” rendszereződik (apperceptions-system) az új elemek felhalmozódásával, akár az értelem által adott, akár az elme belső működésének terméke. Így az észlelésben hangsúlyozza az énnel való kapcsolatot, amely az előző tapasztalatok összegéből származik. Ezért az oktatásban a tanárnak teljes mértékben meg kell ismerkednie a tanuló mentális fejlődésével, hogy teljes mértékben felhasználhassa azt, amit a tanuló már tud.
az appercepció fogalmát A. Adler is megvizsgálta, amelynek alapján elmagyarázza az észlelés bizonyos elveit. A gyermek a különböző helyzeteket nem úgy érzékeli, ahogy valójában léteznek, hanem személyes érdekeik elfogultsági prizmáján keresztül, más szóval személyes appercepciós rendszerük szerint.
az appercepció tehát általános kifejezés minden olyan mentális folyamatra, amelynek során a prezentáció egy már létező és rendszerezett mentális felfogással kerül kapcsolatba, és ezáltal osztályozva, magyarázva vagy egyszóval megértve; pl. egy új tudományos jelenséget a már elemzett és Osztályozott jelenségek fényében magyaráznak meg. Az ember egész intelligens élete, tudatosan vagy tudattalanul, az észlelés folyamata, amennyire a figyelem minden cselekedete magában foglalja az appercipiens folyamatot.
ExampleEdit
egy gazdag és egy szegény gyermek, akik együtt sétálnak, egy tízdolláros bankjegyre bukkannak a járdán. A gazdag gyermek azt mondja, hogy nem túl sok pénz, a szegény gyermek pedig azt mondja, hogy sok pénz. A különbség abban rejlik, hogy hogyan érzékelik ugyanazt az eseményt – a múltbeli tapasztalatok lencséjét, amelyen keresztül látják és értékelik (vagy leértékelik) a pénzt.