ezen első frissítéssel kapcsolatban nem azonosítottak új vizsgálatokat. Kilenc RCT (3144 résztvevő) vett részt. A Linezolid szignifikánsan jobb klinikai (RR 1,09; 95% CI: 1,03-1,16) és mikrobiológiai (RR 1,08; 95% CI: 1,01-1,16) gyógyulási arányt mutatott felnőtteknél. MRSA fertőzések esetén a linezolid szignifikánsan hatékonyabb volt, mint a vankomicin a klinikai gyógyulási arányokban (RR 1,09; 95 CI%: 1, 03-1, 17) és mikrobiológiai (relatív hazárd 1, 17; 95% – os CI: 1, 04-1, 32). Egyetlen RCT sem jelentett BPI-vagy kezeléssel összefüggő mortalitást. A linezolid és a vankomicin között nem volt szignifikáns különbség az összmortalitásban (relatív hazárd 1,44, 95%-os CI 0,75-2,80). A linezolid-csoportban kevesebb volt a vörös ember szindróma (RR 0,04, 95% CI 0,01-0,29), pruritus (RR 0,36, 95% CI 0,17-0,75) és kiütés (RR 0,27, 95% CI 0,12-0,58) incidenciája a vankomicinnel összehasonlítva; ugyanakkor több beteg számolt be thrombocytopeniáról (RR 13,06; 95% CI 1,72-99,22) és hányingerről (RR 2,45; 95% CI 1,52-3,94) linezoliddal történő kezelés során. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a kórházi tartózkodás rövidebb volt a linezolid-csoportban, mint a vankomicin-csoportban. A járóbeteg-kezelés napi költsége alacsonyabb volt orális linezolid esetén, mint intravénás vankomicinnel. Bár a linezoliddal végzett kórházi kezelés többe kerül, mint a kórházi kezelés vankomicinnel naponta, a kórházi tartózkodás medián hossza három nappal rövidebb volt linezoliddal. Ezért az egy betegre jutó összes kórházi költség alacsonyabb volt a linezolid-kezelés mellett, mint a vankomicinnel.