a fehérje N-glikozilezés olyan anyagcsere-folyamat, amely nagymértékben konzerválódott az evolúció során. Minden eukariótában az n-glikozilezés kötelező az életképesség szempontjából. Úgy működik, hogy módosítja az oligoszacharid szerkezetű fehérjék megfelelő aszparaginmaradványait, ezáltal befolyásolja azok tulajdonságait és bioaktivitását. Az N-glikoprotein bioszintézis számos enzimet foglal magában, glikoziltranszferázokés glikozidázok, amelyeket különböző gének kódolnak. Ezen enzimek többsége transzmembrán fehérje, amely az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi-készülékben rendezett és jól összehangolt módon működik. Az N-glikozilezés bonyolultságát fokozza az a tény, hogy ugyanazon polipeptiden belül különböző aszparaginmaradványok különböző oligoszacharidszerkezetekkel módosíthatók, és a különböző fehérjéket szénhidrátrészeik jellemzői különböztetik meg egymástól. Ezenkívül a fehérjék n-glikánokkal történő derivatizációjának biológiai következményei a finomtól a szignifikánsig terjednek. A múltban az N-glikozilezés mindezen jellemzői félelmetes kihívást jelentettek a fiziológiai szerep tisztázására ennek a módosításnak. A molekuláris genetika legújabb fejleményei, kombinálva a különféle in vivo kísérleti rendszerek elérhetőségével, az élesztőtől a transzgenikus egerekig, felgyorsították az n-glikozilező gének azonosítását, izolálását és jellemzését. Ennek eredményeként meglehetősen váratlan információk merültek fel az N-glikoziláció és más sejtfunkciók-beleértve a szekréciót, a citoszkeletális szervezetet, a proliferációt és az apoptózist-közötti kapcsolatokról. Ezzel párhuzamosan az N-glikozilezés molekuláris részleteinek jobb megértése megkönnyítette az n-glikozilezési hiányosságok és az emberi betegségek összehangolását, és rávilágított annak lehetőségére, hogy az n-glikán expressziót a sejteken a betegség és annak progressziójának potenciális meghatározóiként használják. A legújabb tanulmányok összefüggéseket mutatnak a sejtek n-glikozilezési kapacitása és a gyógyszerérzékenység, valamint a fertőzésre való hajlam között. Ezért az n-glikozilezés szabályozási jellemzőinek ismerete hasznosnak bizonyulhat az új terápiák tervezésében. Miközben a számos, még nem jellemzett N-glikozilációs gén tulajdonságainak, funkcióinak és szabályozásának nehéz feladatával kell szembenéznie, a 21.század glikobiológusai izgalmas lehetőségeket kínálnak a betegségek diagnosztizálásának, megelőzésének és gyógyításának új megközelítéseihez.