azt mondják, nem számít, hogy Chicagóban, San Franciscóban vagy Londonban vagy; amikor azt mondod az embereknek, hogy Chattanoogából származol, azonnal elkezdenek énekelni vagy gondolkodni Glenn Miller 1941-es slágerén, “Chattanooga Choo Choo.”
Justin Strickland, a “Chattanooga’ s Terminal Station” című könyv szerzője és az önjelölt train nerd számára ez a pillanat 2016-ban jött el, amikor az Amtrak New Yorkból Albanyba utazott.
miután letelepedett a vonat Cafeteria kocsijában, Strickland beszélgetést folytatott egy vele szemben ülő idegennel, aki a legenda szerint abban a pillanatban kezdte szétszórni az ikonikus dallamot, amikor Strickland megemlítette, hogy Chattanoogából származik.
“ő valójában tagja volt a New York-i Filharmonikusok,” Strickland nevet, leírja, hogy a meglepetés kiadatás majdnem dobta őt a helyéről. “Zenetörténet szakos volt, és ez az egyik dolog, amit megtanultak. Elképesztő, hogy egy vonaton a Hudson folyón, amikor hallottam, hogy valaki dúdolja a dalt.”
sajnos Strickland folytatja, hangja egyre komorabbá válik, úgy véli, hogy a város vasúti örökségének azonnali elismerése egyre ritkább.
“egyre többet beszélünk Chattanoogáról, és az emberek még azt sem kötik össze, hogy még ma is vasúti város vagyunk” – panaszkodik.
bár a legtöbb ember még mindig ismeri a híres “Chattanooga Choo Choo” dalt, és még a dalszövegeket is el tudja mondani előre — hátra, Strickland úgy véli, hogy kevesebben tudják igazán, miért volt olyan népszerű a dal, és megértik, mennyire fontos volt — és még mindig-a város számára.
míg a köz-és magánszféra partnerségei, a kiváló kültéri szolgáltatások és a gigabites internetszolgáltatás nagyrészt a Chattanooga átalakulásának és a hanyatló ipari városból a mai virágzó városba való folyamatos előrelépésnek köszönhető, Strickland úgy véli, hogy Miller slágere is nagyban hozzájárult a terület metamorfózisához.
a dal által biztosított névfelismerés nélkül a Chattanooga Choo Choo hotel nem érte volna el azt a hírnevet, amelyet akkor szerzett, amikor a tulajdonosok átvették a monikert, és 1972-ben a történelmi terminált turisztikai attrakcióvá változtatták.
“Glenn Miller és a dala nélkül, egyáltalán a térképen lennénk most? Nem hiszem, hogy megtennénk” – mondja Strickland. “Ez a dal olyan jövőt adott nekünk, amikor Chattanoogának talán nem volt jövője. … Azt hiszem, Chattanoogában mindent Mack Gordonnak és Harry Warrennek köszönhetünk, akik a dalt írták.”
azok a szavak, amelyek egy generációt inspiráltak
az ikonikus 1941-es dal utolsó sorai különösen erősek voltak a második világháborús Katonák számára, bár sokan még nem vették észre, hogy a dal és a globális konfliktus mennyire összefonódott, mondja Strickland.
tudtad?
kevesebb, mint egy évvel a dal felvétele után — és már 1,2 millió példányban kelt el — a “Chattanooga Choo Choo” lett az első dal, amely valaha aranylemezt kapott. A közhiedelemmel ellentétben azonban magát a dalt nem Glenn Miller énekelte. Az énekeket Tex Beneke és a Modernaires adta elő. Miller volt a zenekar vezetője.
véletlenül a “Chattanooga Choo Choo” — t pontosan hét hónappal a felvétele után-decemberben-országszerte az 1.számú dalnak nyilvánították. 7, 1941, ugyanazon a napon a japán erők meglepetésszerű támadást indítottak a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti bázis ellen, több mint 2000 amerikai katona megölésével és megerősítve a nemzet döntését a folyamatban lévő háborúba való belépésről.
“ez teljesen felrobbantotta az elmémet” – mondja Strickland. “Ez csak egy kis irónia, hogy egy dal, amely a hazautazásról szól, az 1. számú dal lett Amerikában azon a napon, amely történelmünk egyik legsötétebb napja volt.”
ahogy az Egyesült Államok elkezdett támaszkodni a vasútra, hogy csapatokat és utánpótlást szállítson a tengelyhatalmak elleni harchoz, a dal kezdett katonai konnotációt szerezni a katonák számára.
“szinte mindegyiknek vonattal kellett utaznia ahhoz, hogy eljuthasson a repülőterekre vagy a haditengerészeti hajógyárakba, mielőtt a tengerentúlra szállították volna őket” – magyarázza Strickland.
azok számára, akik arra a napra vágynak, amikor a harcok véget érnek, hogy visszatérhessenek szeretteikhez, a dal utolsó versszakja fényes folt volt, mivel leírja, hogy az utas újra találkozik egy különleges valakivel, és megígéri, hogy soha többé nem hagyja el — vagy ebben az esetben bevethető — soha többé:
lesz egy bizonyos buli az állomáson
szatén és csipke, hívtam funny face
sírni fogok, amíg meg nem mondom neki, hogy soha nem fogok barangolni
szóval Chattanooga Choo Choo, nem Choo Choo haza?
“ez adott a katonáknak, akik ebben az időszakban hallgatták a dalt, valami várakozással tekintettek a hazatérés után”-mondja Charles Googe regionális történész és a második világháború újjáélesztője.
a dal fényjelzőként betöltött szerepe meglehetősen jól dokumentált a háborús évek során-folytatja Googe.
1944-ben a dalt újra felvették és kiosztották a katonáknak Győzelmi lemezeken, amelyeket a fegyveres erők rádiója ingyenesen biztosított az amerikai katonai személyzet számára. Megerősítette a hangulatot és táplálta a nemzeti büszkeséget más V-Disc felvételek mellett, mint például a “Baby, Won’ t You Please Come Home” és a “Gee, It’ s Good to Hold You.”
Alig várja, hogy még több jelen emlékeztető otthon vagy más módon ihlette a dal, néhány katona márkás fegyvereiket és járműveiket a következő szavakkal: “Chattanooga Choo Choo.”Az archivált fotók azt mutatják, hogy Észak-Afrikában egy legénység ül egy M4 Sherman tartályon, amelynek oldalán a dal címe stencilezett, míg egy másik azt mutatja, hogy egy bombázó személyzet pózol egy B-24 Liberator repülőgép előtt, amelyet “Chattanooga Choo Choo: a repülő Boxcar.”
a hangok, amelyek szenzációt szültek
Travis Gordon néhány izzadt gyöngyöt kefél a homlokáról egy koromszínű hüvelygel, mint a déli 630 gőzgép hordó a misszionárius gerinc mentén. Mögötte, a szomszédos személygépkocsikban a lovasok kényelmesen pihennek,a gyerekek pedig elalszanak, a Tennessee Valley Railroad Museum vonat szelíd ringatásával. De itt, elöl, Gordon és kollégája mozdony mérnök, Nicholas Colman, teljesen éber, fülüket hangolt minden sziszegés és nyafogás a korai 1900-as években gép felváltva etetés azt lapáttal szén.
még néhány cseppet letörölve az arcáról, Gordon ismét egy pedálra támasztja a lábát, amely nyomás alatt álló pft-vel nyitja meg a nehézfém ajtókat a motor tűzteréhez! Hőhullám hullámzik a lángokból, körülbelül 2500 fokos hőmérsékleten égve.
a 100 tonnás motor működtetése több, mint a nyomásrendszerek és a külső égés bonyolult ismerete, mondja Colman, figyelve, hogy partnere még több szenet dob a tűzbe egy csattanással! a lapátról. Ritmusérzéket is igényel, magyarázza, érthetővé téve, hogy a zeneszerzők miért nézhetnek inspirációt a gépekhez.
“sok zenész dolgozik ezeken a dolgokon, mert művészet a működtetésük” – mondja Colman, aki profi zenész volt Nashville-ben, mielőtt 2011-ben mozdonyokká vált.
Gordon egyetértően bólint, miközben felemeli a lábát a pedálról, aminek következtében a nyomás alatt álló rendszer tssss-vel elengedi a pillangóajtókat! Ő maga volt a jazz zenekar, miközben részt vett Northwest Whitfield High School, mondja, ahogy hagyja, hogy az ajtók swing zárva egy hangos clunk!
“sok tudomány folyik, de minden az érzésről szól” – folytatja Colman. “Szinte mindent itt fogsz érezni vagy hallani. Tehát nagyon gyorsan tudni fogja, ha valami nem működik jól, vagy ha valami elromlik.”
amikor minden simán megy, az egész élmény auditorilag kellemes, és ahogy a mérnökök tovább dolgoznak, egy dal kezd kialakulni.
Pft! Csörögj! Tsssssss! Kopj le!
Pft! Csörögj! Tsssssss! Kopj le!
bocsáss meg, fiú …
az, hogy a Chattanooga Choo Choo …
bár valószínűtlen, hogy a dalszerzők a tűzajtó ritmusára gondoltak az 1941-es sláger komponálásakor, Colman és Gordon szerint a steam engine egyéb akusztikus elemei szándékosan beágyazódtak a zenébe.
komolyan, ez a Chattanooga Choo Choo?
érdekes módon a dalban leírt vonat soha nem létezett. A “Chattanooga Choo Choo” nevet valószínűleg a dalszerzők találták ki alliteráció céljából, Strickland azt mondja.
valójában a szövegírót, Mack Gordont inspirálta a dal megírására, miközben a Birminghami különlegességen lovagolt, amely sok említett helyszínen áthaladt (bár a fedélzeten nem lehetett “sonka ‘n’ tojás Carolinában”, mivel soha nem haladt át az államon).
” de Bristol Choo Choo-nak nem egészen ugyanaz a csengése, ugye?”Strickland nevet.
Glenn Millereredeti dalának elején például egy dob szinkronban ver egy szaxofon rövid dudáinak sorozatával, létrehozva egy staccato ritmust, amely lassan felgyorsul a dal kezdetekor. A tempó felidézi a vonat kerekeit összekötő rudak által keltett chuh chuh Chuh hangot, amikor a gép lendületet vesz, mondja Colman. A zaj, az úgynevezett “stack talk,” egyike annak a sok hangnak, amelyet a mérnökök figyelnek annak meghatározására, hogy a mozdonynak milyen beállításokra van szüksége.
“ez a dal szó szerint utánozza a vonat ritmusát” – mondja Colman. “természetesen időt szántak rá, és elvégezték a kutatásukat.”
az 1941-es dalban bemutatott legkiemelkedőbb vonathang természetesen a vonat sípja, mondja Laud Vaught, a clevelandi Lee Egyetem zenei erőforrás központjának oktatója és koordinátora. A nagy hatodik akkordokból álló szoros harmóniát használva, magyarázza, a zenekar különálló sípszerű dallamokat állít elő zongorával, trombitákkal és harsonokkal.
a dal elején elhelyezett sípszó a kaland és a csillogás vízióit váltotta ki a korszak hallgatóinak, akik ismerik a közlekedési mód által nyújtott luxust, véli Vaught.
még azok is, akik nem engedhették meg maguknak a vonatot, ismerik volna a síp félreérthetetlen nyafogását, amely a remény mindig jelenlévő filmzenéjeként szolgálhatott azok számára, akik megtakarítják fillérjeiket, miközben arról álmodoznak, hogy elmeneküljenek hétköznapi felelősségeik vagy kisvárosaik elől.
“a gőzmozdonyok és a vonatutazás akkoriban olyan általános dolog volt, amely nagyon könnyen viszonyítható volt” – mondja Colman, visszatérve olyan dalszövegekre, mint a “vacsora az étkezőben; semmi sem lehetne finomabb”, amelyek erre a luxusra utalnak.
Gordon újabb bólintást ad, amikor a vonat megállásra lassul, utolsó bókot adva a dalszerzőknek. “Ezek a srácok igazán tudták, mit csinálnak” – mondja.
az örökséget folytató kiadványok
mint a legtöbb, Charles Googe az ikonikus “Chattanooga Choo Choo” dalt hallotta. De amikor 2010-ben a McKenzie arénában egy koncerten hallotta Elton John előadását a klasszikusról, teljesen új fényben kezdte látni a dallamot.
megverte a billentyűket a zongoráján, és válaszolt a ” Bocsáss meg, fiú?”kérdés egy kiadós “Ohh igen!”a brit énekes izgatta a helyi közönséget, de nem csak a lenyűgöző vokális munka ragadta meg Googe érdeklődését. A fiatal történész számára az előadás sokat beszélt a dal hosszú élettartamáról és relevanciájáról.
“hallani, hogy koncerten játsszák, csak megerősítette, hogy a dal mennyire fontos a zenei közösség számára” – mondja Googe. “Itt Chattanoogában hajlamosak vagyunk a helyi büszkeség forrásának tekinteni, de hallani valakitől, aki még csak nem is eredetileg az Egyesült Államokból származik, valóban elérte a jelentőségét.”
Glenn Miller eredeti verziójának 1941-es megjelenése óta a dalt több mint 40 előadó feldolgozta, ami nem számít a rögtönzött adaptációknak, amelyeket olyan hírességek adtak elő, mint Elton John és Usher, különleges élvezetként a helyi koncertlátogatók számára. Nem számít bele a “M*A*S*H” – tól a “Family Guy” – ig terjedő számos televíziós műsorba sem, amelyek így vagy úgy beépítették a dalt egy epizódba.
minden új felvétel más élményt nyújt a hallgatók számára, mondja Googe, mivel mindegyik átitatja korának stílusát, előadójának személyiségét, valamint a vasúthoz és az eredeti dalhoz fűződő kapcsolatát.
“azt hiszem, ez valóban a dal egyetemes elfogadásáról szól, nemcsak Chattanooga kultúrájának részeként, hanem az amerikai popkultúra részeként is” – mondja Googe. “A stílus, amiben játsszák, idővel változni fog, és az emberek felfogása a dalról megváltozhat ennek alapján, de ez még mindig az állandó Chattanooga Choo Choo.”
íme néhány kedvenc előadásunk, amelyeket mindenképpen érdemes meghallgatni.
The Andrews Sisters (1941)
szoros harmóniában énekelve és néhány saját prelude dalszöveggel kiegészítve ez a világhírű énekes trió a “Chattanooga Choo Choo” magával ragadó boogie-woogie változatát adja elő, amely ma is sokak kedvence.
Carmen Miranda (1942)
díszes ruhában és az egyik védjegye gyümölcs sapka, Carmen Miranda, sokan emlékeznek, mint a Chiquita banán lány, énekel “Chattanooga Choo Choo” portugál miközben szamba tánc a zenés vígjáték film “tavasz a Sziklás-hegységben.”
Bill Haley & Üstökösei (1954)
Bill Haley korai rock ‘n’ roll veszi a “really crazy Tennessee excursion” magában tartalék énekesek szoros harmóniában együtt egy szép rockin’ gitár intro.
Ray Charles (1957)
lassabb és nyugodtabb, mint a dal korábbi ismétlései, a “The Genius” maga a blues-átadás egy kis lelket ad a dalhoz, és kísértetiesen gyönyörű vágyakozással tölti el.
Harpers Bizarre (1967)
a sunshine popzenekar Harpers Bizarre adaptációja megkülönbözteti magát azzal, hogy Glenn Miller eredeti felvételének számos vonathangzó elemét megőrzi, miközben sima, mégis vidám énekeket hajt végre, amelyek gyakorlatilag sikítanak Simon & Garfunkel.
George Benson (1968)
ez az instrumentális jazz veszi a 1941 hit tartalmaz egy könnyű, mégis energikus ritmus teljes harmonika, ami a könnyű hallgatás.
Butterfly Records (1978)
ha tetszett az Andrews Sisters “Chattanooga Choo Choo” felvétele, de úgy gondolta, hogy funky ütemre és elektronikus tánczenére van szüksége, akkor ez a disco lemezkiadó újragondolása a “Tuxedo Junction” albumán biztosan élvezet.
Harry Connick Jr. (2001)
ez a gyors tempójú hangszeres veszi a dal mesterien utánozza a hangok és a tempó a vonat segítségével csak egy zongora.
” kattintson ide ezen kiadványok lejátszási listájához.