az emberi civilizáció kezdete óta az emberek a malária elleni küzdelemre törekedtek szerte a világon. Az ősi gyógymódoktól a modern gyógyszerészeti szerekig (és figyelemre méltó felfedezőikig) a malária története és kezelése gazdag.
maláriaellenes kezelések története
a malária évezredek óta sújtja az embereket. Az” orvostudomány atyja”, Hippokratész egy orvosi szövegben írta le a betegséget a Kr.E. 4. vagy 5. században. Még a nagy harcosok sem voltak képesek felvenni a versenyt az apró parazitákkal, mivel Nagy Sándor 305 éves korában malária fertőzésben halt meg. Azonban csak 1718-ban találta ki a kifejezést malária (olasz malária, vagy “rossz levegő”) olasz orvos Francisco Torti, a cím abból a meggyőződésből ered, amelyet a római orvosok állandósítottak, hogy a betegséget rosszindulatú daganatok hívták a mocsári levegőben6-8.
A szúnyogok által terjesztett malária kezdetei
évszázadokkal azután, hogy a rómaiak először felvetették az ötletet, széles körben úgy vélték, hogy a maláriát a mocsarakból felszálló levegő okozta, és hogy az ezekkel a füstökkel való érintkezés a betegség kockázati tényezője8. Bár a mocsári gáz maláriával fertőzi az utazókat, most abszurdnak tűnik, a 18.századi olasz orvos, Giovanni Maria Lancisi nem vonta le azonnal, aki nagy elismerést szerzett a malária áldozatainak szerveiben a fekete pigmentáció megfigyelésével. 8.
a mocsár-gáz elmélet idővel romlott, különösen akkor, amikor a tudósok helyesen azonosították a fertőzés állati bűnösét8.A szúnyogok által született betegség fogalmát a washingtoni Filozófiai Társaság 1882-es ülésén hagyták jóvá. Bár a felszólaló javaslata, hogy egy óriási hálót helyezzenek el a város felett a szúnyogpopuláció ellenőrzésére, nevetségessé vált, az a tény maradt, hogy számos prominens tudós, köztük Robert Koch és Alphonse Laveran (lásd alább) gyanította, hogy a vérszívó rovarok a fertőzés kiváltó oka8.
Laveran felfedezi a malária parazitát
még a 19.században is tisztázatlanok voltak a malária terjedésének eszközei. A mikroorganizmusok apró világa és az, hogy ezek az életformák milyen szerepet játszottak a betegségek terjedésében, rejtély maradt. A malária terjedését 1880-ban fedezte fel Alphonse Laveran francia sebész, aki katonai sebészként egy algíri kórházban állomásozva megfigyelte, hogy egy maláriás beteg vörösvérsejtjében mozgó parazita mozog. Felfedezéséért Laveran 19078-ban elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat.
a maláriás paraziták azonosítása és elnevezése
olasz neurofiziológus Camillo Golgi volt az első, aki leírta a maláriás parazita különböző fajait (az általuk okozott támadások gyakorisága és az őket tartalmazó vörösvértestek repedése után felszabaduló paraziták száma alapján), amelyért 19068-ban Nobel-díjat kapott. Giovanni Grassi és Raimondo Filetti olasz kutatók először a P. vivax és a P. malariae8 nevet adták ezeknek. Az amerikaiak William Welch és John Stephens később a P. falciparum és a P. ovale8 neveket adták.
a malária paraziták különböző szakaszai a friss véren. Sötét pigment granulátumok vannak jelen a legtöbb szakaszban. Az alsó sorban egy exflagelláló hím gametocita látható, amely ” … nagy élettel mozog…”
a maláriás transzmisszió felfedezése
a maláriás paraziták különböző organizmusok közötti mozgásának leírása két fő lépésben történt. Az első Sir Ronald Ross angol orvos fáradságos erőfeszítései voltak a maláriás parazita összetett életciklusának bemutatására. Az 1902-es Nobel-Díj átvételi beszédében Ross leírja mind az átvitelért felelős szúnyogfajok, mind a paraziták helyét a rovar szövetében9. Míg kísérleteiben kezdetben az őslakos indiai lakosság sok alanyát használta (lehetővé téve számára, hogy megmutassa, hogy a malária áldozataival táplálkozó szúnyogok parazitákat tartalmaznak a szöveteikben), későbbi áttörése akkor következett be, amikor az emberi résztvevők hiánya arra kényszerítette Rosst, hogy madarakat alkalmazzon9. Végül nemcsak a maláriás parazita női és férfi változatait tudta megfigyelni a madár gazdaszervezetekben, hanem a megtermékenyített paraziták átvitelét is a madarakról a velük táplálkozó szúnyogokra9. Érdekes módon Ross nem volt képzett tudós, de jelentős útmutatást kapott egy másik prominens maláriakutatótól9.
Giovanni Grassi és olasz kutatócsoportja a 19.század végén8 mutatta ki a második felfedezést, hogy a szúnyogok át tudják adni a betegséget az emberi gazdaszervezetek között. Ezt úgy hajtották végre, hogy hajlandó kórházi betegeket szállítottak egy szobába Anopheles-szel, és megfigyelték a malária kialakulását és progresszióját az alanyban, ezt a protokollt Grassi kortársai közül sokan kizsákmányolónak találták8.
a maláriaellenes szerek története
finomítatlan természetes termékek szolgáltak az első maláriaellenes szerként. Az ie 2. században a kínai orvosok a féregnövényt hatékony kezelésként azonosították8. Ennek a gyógymódnak a ismerete évezredek óta elveszett, míg a nyugati világ, a malária látszólag oldhatatlan problémájával szembesülve, elsősorban olyan stratégiákra támaszkodott, mint például a DDT permetezése az 1950-es években8. A keleti politika elmozdulásával az orvosi újítások jöttek. A kulturális forradalmat követően Mao elnök bizalmatlansága a nyugati orvoslással szemben hatékony gyógymódok kereséséhez vezetett, amelyeket Kína ősi gyógyászati szövegei dokumentáltak8. Az egyik ilyen vegyület az artemisinin volt, amely hamarosan világszerte nagy népszerűségre tett szert.10.
hasonló forgatókönyv szerint a korai Latin-Amerikában az őshonos peruiak már jóval azelőtt felismerték a cinchona fa előnyös tulajdonságait, hogy a kinint a kéregében azonosították volna. Amerika Európai felfedezésével a spanyol misszionáriusok növekvő áradata lépett be Latin-Amerikába a 15.század végén. Az 1600-as évek elején ezek az újonnan érkezők megismerték a cinchona fa gyógyászati tulajdonságait, amelyet olyan gyarmatosítók gyógyítására használtak, mint Peru feleségének alkirálya (Chichon grófnője, ahonnan a fa a nevét veszi)8. A fa kérgét először 1640 körül vezették be Európába, ahol népszerű maláriaellenes vegyületként terjedt el Angliából Spanyolországba. Még akkor is, amikor a botanikusok végül az 1700-as években osztályozták a növényt, köznyelven még mindig cinchona tree8 néven ismerték. A cinchona növény aktív kémiai összetevőit azonban a vegyészek csak 1920-ban izolálták. A 20.századra a cinchona fák fő kínálata a holland Kelet-indiai ültetvényekre tolódott át, ez a földrajzi elmozdulás problémákat okozna Amerika számára a második világháborúban (lásd alább)8. Versenyzés maláriaellenes vegyületek kifejlesztésére ebben az időben a német vegyészek kifejlesztettek egy resochin nevű gyógyszert, amelyet később a népszerű farmakológiai hatóanyagként ismertek klorokin8.
második világháború: Kininhiány és háborús kutatás
mint korábban megjegyeztük, a cinchona fák fő forrása a 20.század elejére a Holland Kelet-Indiába költözött. A Japán Birodalom második világháború alatti terjeszkedésével az amerikaiak maláriaellenes gyógyszerek hiányában szenvedtek, miközben a Csendes-óceán déli részén harcoltak, egy olyan régióban, ahol a betegség komoly veszélyt jelentett12. E hiány leküzdése érdekében 1942-ben kampány indult az Egyesült Államokban szétszórt kininkészletek gyűjtésére. Ez az időszak figyelemre méltó volt a maláriaellenes vegyületekkel kapcsolatos kutatások sürgősségi ösztönzésére is. A kormány támogatásával és a háború alatti nemzeti válság érzésével sok előrelépés történt a betegség biológiai, kémiai és immunológiai megértésében, valamint a kezelési módszerekben, az ebből az időszakból származó felfedezések között alkaloid vegyületek voltak, beleértve a hortenzia kivonatot febrifuga (ami sajnos túlságosan mérgezőnek bizonyult a klinikai vizsgálatokban, hogy kezelésként használják). A másik a DDT (egy vegyület, amelyet először 1874-ben szintetizáltak) inszekticid tulajdonságainak azonosítása volt 1939-ben Paul Muller által, amely hozzájárulásért 1948-ban elnyerte az orvostudományi Nobel-Díjat12.
A CDC születése és a malária elleni világméretű kampány
A Kubai terjeszkedés és a Panama-csatorna építése során az amerikai kormány aktívan érdekelt a malária kitöréseinek ellenőrzésében. Az Egyesült Államok közegészségügyi szolgálata (USPHS) a 20.század elején kapott finanszírozást a malária leküzdésére magában az Egyesült Államokban. Ezenkívül az észak-karolinai Cape Fear maláriás hotspotként volt ismert, amely a veszélyes tengeri vizekkel együtt magyarázhatja a régió baljós nevét.12, 13. Július 1, 1946, a központ a fertőző betegségek alakult. Ez a központ, amely végül a modern CDC lesz, a malária felszámolásának szentelte magát az Egyesült Államokban, ezt a célt 1951-ig teljesítették12. A kampányban alkalmazott stratégiák között szerepelt a szúnyogtenyésztési helyek eltávolítására szolgáló jobb vízelvezetés, valamint az érintett területekre történő nagyarányú rovarirtó permetezés14.
ezzel a feladattal a malária kezelésének globális kérdéseire fordította figyelmét, amely a mai CDC malária kutatási ágának folyamatos fókusza12. A CDC Egyesült Államokban folytatott kampányát követően az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1955-ben programot indított a malária globális felszámolására, missziójában új maláriaellenes vegyületek és DDT megjelenését használta12. Míg egyes országok, például India jelentős hasznot húztak a WHO erőfeszítéseiből, mások, például a szubszaharai Afrika, nagyrészt érintetlenek maradtak12. Az olyan nehézségek, mint a maláriás paraziták gyógyszerrezisztens törzsei,végül megvalósíthatatlanná tették a WHO eredeti küldetését, szükségessé téve annak áttérését az ellenőrzési küldetésre, nem pedig a felszámolásra12, 15.
közgazdaságtan, ökológia és etiológia: földrajzi nyomás a maláriás parazitákra
A Földgömb térképét nézve, amely kiemeli a maláriás “hotspotokat”, néhány elsődleges téma kezd megjelenni. A malária prevalenciája átfedésben van az Anopheles szúnyogok élőhelyeivel,a dobozos ábrán16, 1. Amint azonban láthatja, ezek a rovarok az egész világon megtalálhatók, míg a malária incidensei a trópusokon koncentrálódnak. Még akkor is, ha több Anopheles található a trópusokon, a mérsékelt vizekben való gyorsabb fejlődésük miatt ez még mindig nem magyarázza meg teljesen azokat a történelmi beszámolókat, amelyekben egyes régiókban maláriáról számoltak be korábban, ősibb időben, mint másokban.
ezek a különbségek magyarázhatók, ha a betegség egy adott helyen merült fel – a jelenlegi elmélet szerint Afrika volt a származási kontinens6. E kezdet után a malária elterjedt, a paraziták vagy virágoztak, vagy hanyatlottak az új éghajlatra alapozva6. Például az őslakos amerikaiakat maláriamentessé tehették a jégkorszak alatt Észak-Amerikába való vándorlásuk miatt, belépve a szúnyog életciklusa szempontjából kedvezőtlen zónába vektor6, 17. A parazitákat terjesztő újabb történelmi események közé tartozik a 16-18. századi afrikai rabszolgakereskedelem és a külföldi utazók az ókori Görögországban6. Így a parazita új éghajlathoz való alkalmazkodásának sikere, az Anopheles hordozóik alkalmassága mellett, megmagyarázhatja a malária eloszlását, amikor az emberek az egész világon elterjedtek6.
bár a környezeti alkalmazkodásnak ez a paradigmája elfogadható, a tudományos elmélet világán kívüli tényezők is segíthetnek megmagyarázni a malária földrajzi eloszlását; valójában a közgazdaságtan kulcsfontosságú szerepet játszhat. A földrajz és a gazdasági jólét közötti kapcsolatot a 18. században Adam Smith gazdasági úttörő a nemzetek Gazdagságában18 jegyezte fel. Egyszerűen fogalmazva, a part menti régiók jobban hozzáférnek a hajózási útvonalakhoz, és így felülmúlják a szárazföldi nemzeteket. A malária esetében ezek a gazdasági és epidemiológiai tényezők kölcsönösek: egyrészt a belső trópusok földrajza korlátozza a gazdasági fejlődést, ami kevesebb egészségügyi erőforráshoz és a malária elleni küzdelemhez vezet18. Ezzel szemben a betegség lassítja a gazdasági növekedést, mivel a magas csecsemőhalandóság kevesebb beruházást eredményez az oktatásba és a képzett egyének által biztosított piaci lehetőségekbe18. Így a betegségek és a gazdasági elmaradottság” ördögi körforgása ” érzékelhetően nehézzé teszi a trópusokon a malária kezelését18.
epidemiológiai adatok hangsúlyozzák a maláriás terhek különbségét a fejlett és a fejlődő világok között. 2002 – ben 8 maláriás halálesetet jelentettek az Egyesült Államokban, míg Afrika egyes területein napi 2700 haláleset történt 1995-ben a betegség miatt-ez 2 haláleset percenként.19. A betegségnek a gyermekhalandóságra gyakorolt hatása is jelentős, a fejlődő országokban az összes gyermekhalálozás 10,7% – át okozza (ez a negyedik legmagasabb ok)19.
Megértési Kérdések:
1. Miért lehetnek a part menti régiók gazdagabbak, mint a belföldiek?
2. Miért lehet gazdaságilag jelentős, hogy a malária a gyermekhalandóság egyik fő oka?