Dózisfigyelés és célok
a dialízis megfelelőségének legegyszerűbb mértéke a karbamid redukciós arány. A hosszú távú hemodialízisben mért kinetika szerint az 1,0 leadott Kt / V 60% – os karbamid redukciós aránynak felel meg.Az ESRD populációban végzett 73 Eredményvizsgálat, nevezetesen a HEMO és a National Cooperative Dialysis Study (NCD-k) korrelációt mutatott ki a leadott single pool (sp) Kt/V, valamint a morbiditás és mortalitás között.95,96 az NCD-k azt mutatták, hogy a halálozás nőtt, ha a szállított spKt/V kevesebb volt, mint 1. A HEMO-vizsgálat, amely standard karként 1,2 spKt/V-t használt, megállapította, hogy a nagyobb dózisok leadása a hagyományos heti háromszori modellben nem eredményezett további túlélési előnyt.96 mint ilyen, a Nemzeti Vese Alapítvány (NKF) hemodialízis-megfelelőségi munkacsoportja azt javasolta, hogy a minimális dialízis-megfelelőség célpontja az ESRD kezelésére 1,2 spKt/V legyen.97 hasonló Irányelvek hiányoznak az akut hemodialízis során, ezért jelentős figyelmet fordítanak a dózis-kimenetel összefüggések meghatározására, valamint a megfelelő adagolásra és számszerűsítésre az elmúlt években.
hogyan jósolja meg a dialízis dózisa az akut hemodialízis klinikai kimenetelét? Az akut hemodialízis és a CRRT betegek retrospektív kohorsz elemzése a KT/V csekély hatását tárta fel a magas vagy alacsony súlyosságú betegek mortalitására (Cleveland Clinic Foundation intensive care unit akut veseelégtelenség pontszámok).98 a súlyossági pontszám az akut RRT-t igénylő kritikus betegeket 20 pontos skálán értékelte kiválasztott klinikai változók (nem, mechanikus szellőzés, vérlemezkeszám, műtéti állapot, a vér karbamid-nitrogénjének változása és szérum kreatinin) alapján. Az 5-nél alacsonyabb pontszámmal rendelkezőknél volt a legjobb túlélési arány, a 14-nél magasabb pontszámmal rendelkezőknél pedig a legrosszabb a túlélés, függetlenül a dialízis adagjától. A köztes tartományt 5 és 14 közötti pontszám határozta meg. Azok a betegek, akik ebben a serverity tartományban nagyobb dózisú dialízist kaptak (Kt/V > 1), alacsonyabb mortalitást mutattak, mint azok a betegek, akik alacsonyabb dózist kaptak (kt/V 6).99 az alternatív napi versus napi hemodialízis prospektív elemzése az ARF-ben azt mutatta, hogy a magasabb leadott Kt/V korrelált a jobb túléléssel.54 magasabb Kt / V napi, nem pedig alternatív napos dialízissel valósult meg. Úgy tűnik, hogy a túlélés dózistól való függése egy pontig tartó közvetlen kapcsolat, valamint a betegség általános súlyosságának függvénye. Ronco és colleagues100 ezt elegánsan írják le egy nemrégiben készült áttekintésben az AKI-ban lévő RRT dózisáról.
az akut koszorúér-betegség megfelelő dóziscélját nem határozták meg egyértelműen. CRRT-ben nagy dózist vagy azt a dózist igazolták, amelynél a túlélést befolyásolja 35 mL/kg/óra ultraszűrés vagy elfolyó térfogat.101 ez 1,4 leadott Kt/V-nek felel meg egy 70 kg-os embernél, amelyet 24 órán át dializáltak.102 akut dialízis-kezelés felírása 1,4-es céllal körülbelül 1,2 Kt/V-t eredményez.103 az előírt és a beadott dialízis adag közötti eltérés okait számos prospektív vizsgálatban feltárták.99 103 104 ennek az eltérésnek az okai közé tartozik a karbamid-nitrogén egyensúlyi állapotának hiánya, a változó funkció és az ideiglenes katéterekkel végzett magas recirkuláció, csökkent QB, többszörös megszakítások és csökkent dializátor clearance, különösen antikoaguláns-mentes dialízis esetén.105 tanulmány alternatív módszereket vizsgált az akut hemodialízis dózisának kiszámításához. A koncepció csak a K-t alkalmazzaa hosszú távú hemodializált betegek dialízisének pontos mércéjeként fogalmazták meg.106 Ridel és kollégái107 tanulmányozták a Kt-t Ionos dializanciával mérve, összehasonlítva a dializátum mintavételével. A KT Ionos dializancia elfogadható korrelációt tárt fel a dializátum mintavételéből származó Kt-vel. A KT Ionos dializanciát terápiás célként alkalmazó eredménymérésekről nem végeztek megfelelő vizsgálatokat a mai napig.
az ekvivalens renális karbamid clearance (ekrjc) fogalmát javasolták a dialízis dózisának pontos és egyszerű kifejezésére AKI-ban.108 Casino és Marshall108 megjegyzik, hogy az ekrjc számos fontos kritériumnak megfelel az akut dózis mennyiségi meghatározásához: függetlenség az egyensúlyi állapotú karbamidkoncentrációtól, könnyű számítás a klinikai körülmények között, amely az ütemtervtől függetlenül alkalmazható (pl. hetente háromszor, alternatív nap, folyamatos), amely magában foglalja a karbamid Vd megfelelő becslését az akut környezetben, és lehetővé teszi az összehasonlítást a maradék vese karbamid clearance-szel. Az első és a harmadik követelmény teljesül, mivel a karbamid-előállítás helyett karbamid-eltávolítást (j) alkalmaznak, és minimális interdialitikus periódusokra van szükség az interdialitikus karbamid-változások kiszámításához. A v meghatározásának pontatlanságait illetően akut körülmények között az elemzésükben bemutatott EKRjc elméleti standardjuk (dpEKRjc) körülbelül 5% – án belül pontos, ha a becsült Vd a valódi Vd 25% – án belül van. Az EKRjc-t a vámkezelés tisztességes összehasonlításaként javasolják a modalitások között. A vizsgálatok az EKRJC-t vizsgálták SLEDD-ben és CRRT-ben.17 108-110 további összehasonlító tanulmányokra lesz szükség az ekrjc erősségének meghatározásához az eredmények előrejelzéséhez az AKI – ban.
az adag beadásakor a több úgy tűnik, hogy jobb az orvostudomány nagy részében. Ez azonban nem bizonyult igaznak sok jól megtervezett randomizált vizsgálatban, amelyek a dózis beadását vizsgálták dialízisben.96 a Ronco és kollégái által végzett mérföldkőnek számító vizsgálatban 101 nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a 35 és 45 mL/ttkg/óra dózisú csoportok között. A dialízis magasabb dózisai esetén a károsodás lehetőségének egyik lehetséges magyarázata az, hogy a kritikus betegben a pro – és gyulladáscsökkentő markerek együtt léteznek az aktivitás kényes egyensúlyában.102 ha a dialízis dózisa elég magas, a gyulladásgátló mediátorok hasonló vagy nagyobb sebességgel távolíthatók el, mint a gyulladásgátló mediátorok. Óvatosan kell eljárni a magas Kt/V (>1, 2) általános előírásainál, amíg a jól megtervezett vizsgálatok egyértelmű előnyt nem mutatnak az AKI betegek számára.