ha egy nyelvtanulótól megkérdezik, hogy szerinte mi a nyelvtanfolyam célja, valószínűleg azt válaszolják, hogy az adott nyelv nyelvtanának és szókincsének tanítása. Ha azonban megkérdezik őket, mi a céljuk nyelvtanulóként, akkor valószínűleg azt válaszolják, hogy az, hogy képesek legyenek kommunikálni ezen a nyelven.
nem azt mondom, hogy valójában egy nyelvtanfolyam célja kizárólag a nyelvtan és a szókincs oktatása — nos, legalábbis nem kellene többé csak ennek lennie. (Egy ilyen elavult megközelítésű kurzuson voltam, és az eredmények természetesen gyengék voltak). Szerencsére, a hangsúly a második nyelvoktatás költözött tisztán tanítás nyelvtan és szókincs, hogy a készségek hatékony kommunikáció. A nyelvészeti terminológiában a nyelvtanfolyamnak nemcsak a “nyelvi kompetenciának” kell lennie, hanem általában a “kommunikációs kompetenciának” is.
de mit jelentenek ezek a kifejezések? Kommunikációs kompetencia egy kifejezés, amelyet Dell Hymes 1966-ban válaszul Noam Chomsky (1965) “nyelvi kompetencia”fogalma. A kommunikációs kompetencia a nyelvhasználat alapelveinek intuitív funkcionális ismerete és ellenőrzése. Ahogy Hymes megjegyzi:
“…egy normális gyermek nemcsak nyelvtani, hanem megfelelő módon is megszerzi a mondatok ismeretét. Kompetenciát szerez arra vonatkozóan, hogy mikor kell beszélni, mikor nem, és hogy miről kell beszélni kivel, mikor, hol, milyen módon. Röviden, a gyermek képes lesz elérni a beszédtevékenységek repertoárját, részt venni a beszédeseményekben, és értékelni mások által elért teljesítményüket.”
(Hymes 1972, 277)
más szavakkal, a nyelvhasználónak nemcsak helyesen kell használnia a nyelvet (a nyelvi kompetencia alapján), hanem megfelelően is (a kommunikációs kompetencia alapján). Természetesen ez a megközelítés nem csökkenti a nyelv nyelvtani szabályainak elsajátításának fontosságát. Valójában ez a kommunikációs kompetencia négy összetevőjének egyike: nyelvi, szociolingvisztikai, diskurzus és stratégiai kompetencia.
- a nyelvi kompetencia a nyelvkód, azaz a nyelvtan és a szókincs, valamint az írott ábrázolás konvencióinak (írás és helyesírás) ismerete. A nyelvtani komponens magában foglalja a hangok és kiejtésük ismeretét (azaz a fonetikát), a hanginterakciókat és mintákat szabályozó szabályokat (azaz a fonológiát), a szavak kialakulását pl. szintaxis), valamint azt, hogy a jelentést a nyelv (azaz a szemantika) közvetíti.
- a szociolingvisztikai kompetencia a szociokulturális használati szabályok ismerete, azaz a nyelv megfelelő használatának és reagálásának ismerete. A megfelelőség a kommunikáció beállításától, a témától, valamint a kommunikáló emberek közötti kapcsolatoktól függ. Sőt, a megfelelőség attól függ, hogy tudjuk-e, mi a másik kultúra tabuja, milyen udvariassági mutatókat használnak minden esetben, mi lenne a politikailag korrekt kifejezés valamire, milyen egy adott hozzáállás (tekintély, barátságosság, udvariasság, irónia stb.) kifejezésre stb.
- a Diskurzuskompetencia a szóbeli vagy írásbeli szövegek előállításának és megértésének ismerete a beszéd/írás és a hallgatás/olvasás módjaiban. Tudni kell, hogyan lehet a nyelvi struktúrákat koherens és koherens, különböző típusú szóbeli vagy írásbeli szöveggé kombinálni. Így a diskurzus kompetencia szavak, kifejezések és mondatok szervezésével foglalkozik beszélgetések, beszédek, Költészet, E-mail üzenetek, újságcikkek stb.létrehozása érdekében.
- a stratégiai kompetencia az a képesség, hogy felismerjük és kijavítsuk a kommunikációs hibákat azok bekövetkezése előtt, alatt vagy után. Például a beszélő nem tud egy bizonyos szót, így azt tervezi, hogy vagy átfogalmazza, vagy megkérdezi, hogy mi ez a szó a célnyelvben. A beszélgetés során a háttérzaj vagy más tényezők akadályozhatják a kommunikációt; így a beszélőnek tudnia kell, hogyan kell nyitva tartani a kommunikációs csatornát. Ha a kommunikáció külső tényezők (például megszakítások) vagy az üzenet félreértése miatt sikertelen volt, a beszélőnek tudnia kell, hogyan kell visszaállítani a kommunikációt. Ezek a stratégiák lehetnek ismétlési kérelmek, tisztázás, lassabb beszéd, vagy gesztusok használata, felváltva a beszélgetésben stb.
a kommunikációs kompetenciának ezt a négy összetevőjét tiszteletben kell tartani egy idegen nyelv oktatásakor —és általában a második nyelv oktatásában alkalmazott modern tanítási módszerekkel. Általában a fentiek nagy részét akkor lehet a legjobban megtanulni, ha a nyelvtanuló belemerül egy olyan ország kultúrájába, amely a célnyelvet beszéli. Nem lenne nagyszerű, ha a nyelvtanítási módszerek segítenék a nyelvtanulókat abban, hogy nagy mértékben elérjék a kommunikációs kompetenciát, még akkor is, ha a tanuló soha nem merült el a célkultúrában?