a kifejezés levirate házasság, a Latin levir jelentése férj testvére vagy sógora, utal közötti házasság egy özvegy és elhunyt férje testvére. Ha egy házas férfi fia nélkül halt meg, testvére feleségül vette az özvegyet. Ezt a gyakorlatot három ószövetségi szöveg tükrözi: ter 38,6–11, Ruth könyve és Mtörv 25,5–10.
a Deuteronomy törvény célja az volt, hogy megakadályozza a családi vagyon elvesztését azáltal, hogy az özvegy a klánon kívül házasodik. A törvény csak azon testvérek esetére vonatkozott, akik együtt éltek és közös tulajdonban dolgoztak. A levirátus házassága biztosítaná az elhunytnak a kiadást, az örökséget pedig az új Unió elsőszülöttjének adná át. Később a levirátus törvény csak akkor alkalmazható, ha nem született gyermek, mivel a lányok örökölhettek (Nm 27,8; 36,6–7). Ha a sógor megtagadta a házasságot, a sógornője nyilvánosan levette a szandálját, és az arcába köpött, mert nem volt hajlandó felépíteni testvére házát (Mtörv 25,7–10). Ruthban, sógor hiányában, más rokonoknak kötelességük volt feleségül venni az özvegyet a vele való rokonság közelsége érdekében. Mind az özvegy, mind a rokon megtagadhatja a házasságot ebben az esetben szégyen nélkül (Ru 3.10; 3.13).
az Mt 22.23–28–ban; Mk 12.18–23; Lk 20.27-33-ban a Krisztusnak feltett kérdés, hogy egy özvegy feleségül vesz hét testvért, a levirátus törvényét tükrözi. Bár a Hammurabi Kódexben nem található meg, a szokás az asszírok és a hettiták körében is ismert volt. Itt az elkötelezettség során bekövetkezett halál is életbe léptette a törvényt .
bibliográfia: p. cruveilhier, “Le l Enterprises chez les h ons, chez les Assyriens,” Revue biblique 34 (Párizs 1925) 524-546. m. burrows, “Levirate házasság Izraelben” Journal of Biblical Literature 59 (Boston 1940) 23-33. r. de vaux, az ókori Izrael, élete és Intézményei, tr. j. mchugh (New York 1961) 37-38.