makroökonómia

az összesített kiadási ütemterv felépítése

az összesített kiadás a kiadás-jövedelem modell kulcsa. Az összesített kiadási ütemterv táblázat vagy grafikon formájában mutatja, hogy a gazdaság összesített kiadásai hogyan növekednek a reál GDP vagy a nemzeti jövedelem növekedésével. Így az összesített kiadási sor összetevőire—fogyasztás, beruházás, kormányzati kiadások, export és import—gondolva a kulcskérdés az, hogy az egyes kategóriák kiadásai hogyan fognak alkalmazkodni a nemzeti jövedelem emelkedésével.

fogyasztás a nemzeti jövedelem függvényében

hogyan nőnek a fogyasztási kiadások a nemzeti jövedelem növekedésével? Az emberek két dolgot tehetnek a jövedelmükkel: elfogyaszthatják vagy megtakaríthatják (egyelőre hagyjuk figyelmen kívül az adók fizetésének szükségességét). Minden személy, aki további dollárt kap, szembesül ezzel a választással. A fogyasztás marginális hajlandósága (MPC), a jövedelem további dollárjának aránya, amelyet egy személy úgy dönt, hogy a fogyasztási kiadásokra fordít. A megtakarítási marginális hajlandóság (MPS) az a további dollár aránya, amelyet egy személy úgy dönt, hogy megment. Mindig igaznak kell lennie:

például, ha a megszerzett jövedelem marginális összegéből való fogyasztás marginális hajlandósága 0,9, akkor a megtakarítási marginális hajlandóság 0,1.

ezt a kapcsolatot szem előtt tartva vegyük figyelembe a jövedelem, a fogyasztás és a megtakarítások közötti kapcsolatot a B. 2.ábrán. (Vegye figyelembe, hogy a függőleges tengelyen az “összesített kiadásokat” használjuk ebben és a következő számadatokban, mert minden fogyasztási kiadás az összesített kiadások része.)

ebben a modellben általánosan elfogadott feltételezés az, hogy még ha a jövedelem nulla is lenne, az embereknek valamit el kellene fogyasztaniuk. Ebben a példában a fogyasztás 600 dollár lenne, még akkor is, ha a jövedelem nulla lenne. Ezután az MPC 0,8, az MPS pedig 0,2. Így amikor a jövedelem 1000 dollárral növekszik, a fogyasztás 800 dollárral, a megtakarítások pedig 200 dollárral emelkednek. 4000 dolláros jövedelem mellett a teljes fogyasztás az a 600 dollár lesz, amelyet jövedelem nélkül is elfogyasztanának, plusz 4000 dollár szorozva a 0,8 vagy 3200 dolláros fogyasztási hajlandósággal, összesen 3800 dollárért. A fogyasztás és a megtakarítás teljes összegének mindig össze kell adnia a jövedelem teljes összegét. (Hogy pontosan hogyan működne a nulla jövedelem és a negatív megtakarítások helyzete a gyakorlatban, nem fontos, mert még az alacsony jövedelmű társadalmak sem szó szerint nulla jövedelemmel rendelkeznek, tehát a lényeg hipotetikus.) Ezt a jövedelem és fogyasztás közötti kapcsolatot, amelyet a B. 2. ábra és a B. 1. táblázat mutat be, fogyasztási függvénynek nevezzük.

B. 2.Ábra. Fogyasztási Funkció. A kiadás-kibocsátás modellben hogyan növekszik a fogyasztás a nemzeti jövedelem szintjével? A vízszintes tengelyen a kibocsátás fogalmilag megegyezik a nemzeti jövedelemmel,mivel az összes előállított és eladott végső kibocsátás értékének valakinek, valahol a gazdaságban kell lennie. Nulla nemzeti jövedelmi szinten 600 dollárt fogyasztanak. Ezután minden alkalommal, amikor a jövedelem 1000 dollárral emelkedik, a fogyasztás 800 dollárral emelkedik, mert ebben a példában a fogyasztás marginális hajlandósága 0,8.

a B. 1.táblázatban bemutatott fogyasztási mintát a B. 2. ábra mutatja. A fogyasztás kiszámításához szorozzuk meg a jövedelemszintet 0,8-mal, a fogyasztási marginális hajlandósághoz, és adjunk hozzá 600 dollárt ahhoz az összeghez, amelyet akkor is elfogyasztanánk, ha a jövedelem nulla lenne. A fogyasztásnak és a megtakarításoknak meg kell egyezniük a jövedelemmel.

a jövedelemtől eltérő számos tényező azonban a teljes fogyasztási funkció elmozdulását is okozhatja. Ezeket a tényezőket a fogyasztásról szóló korábbi vitában foglaltuk össze,és a B. 1. táblázatban soroltuk fel. Amikor a fogyasztási funkció mozog, kétféle módon mozoghat: vagy a teljes fogyasztási funkció párhuzamosan felfelé vagy lefelé mozoghat, vagy a fogyasztási funkció lejtése eltolódhat úgy, hogy meredekebbé vagy laposabbá váljon. Például, ha egy adócsökkentés arra készteti a fogyasztókat, hogy többet költsenek, de nem befolyásolja marginális fogyasztási hajlandóságukat, az felfelé történő elmozdulást okozna egy új fogyasztási funkció felé, amely párhuzamos az eredetivel. A háztartási megtakarítási preferenciák változása, amely csökkentette a megtakarítási marginális hajlandóságot, a fogyasztási funkció meredekebbé válását eredményezné: vagyis, ha a megtakarítási ráta alacsonyabb, akkor a jövedelem minden növekedése a fogyasztás nagyobb növekedéséhez vezet.

befektetés a nemzeti jövedelem függvényében

a befektetési döntések előretekintőek, a várható megtérülési ráták alapján. Pontosan azért, mert a beruházási döntések elsősorban a jövőbeli gazdasági feltételek megítélésétől függenek, nem elsősorban a folyó évi GDP szintjétől függenek. Így egy keynesi keresztdiagramon a beruházási funkció vízszintes vonalként húzható meg, rögzített kiadási szinten. B Ábra.A 3. ábra olyan befektetési függvényt mutat, ahol a beruházás szintjét a konkrétság kedvéért az 500-as konkrét szinten határozzák meg. Ahogy a fogyasztási függvény a fogyasztási szintek és a reál-GDP (vagy a nemzeti jövedelem) közötti kapcsolatot mutatja, a beruházási függvény a beruházási szintek és a reál-GDP közötti kapcsolatot mutatja.

B. 3.Ábra. Befektetési Funkció. A befektetési funkció lapos vonalként húzódik meg, mivel a befektetés a kamatokon és a jövőre vonatkozó várakozásokon alapul, így nem változik a jelenlegi nemzeti jövedelem szintjével. Ebben a példában a beruházási kiadások 500-as szinten vannak. Az olyan tényezők változása azonban, mint a technológiai lehetőségek, a rövid távú gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások és a kamatlábak, mind a befektetési funkció felfelé vagy lefelé tolódását okozná.

a befektetési funkció vízszintes vonalként való megjelenése nem jelenti azt, hogy a beruházás szintje soha nem mozog. Ez csak azt jelenti, hogy e kétdimenziós diagram összefüggésében a vertikális összesített kiadási tengely beruházási szintje nem változik a vízszintes tengely reál-GDP-jének jelenlegi szintjétől függően. A beruházásokat befolyásoló egyéb tényezők-az új technológiai lehetőségek, a rövid távú gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások, a kamatlábak, a kulcsfontosságú inputok ára és a beruházások adókedvezményei-azonban a horizontális beruházási funkció felfelé vagy lefelé történő elmozdulását okozhatják.

kormányzati kiadások és adók a nemzeti jövedelem függvényében

a keynesi keresztdiagramon a kormányzati kiadások vízszintes vonalként jelennek meg, mint a B. 4.ábrán, ahol a kormányzati kiadások 1300 szinten vannak beállítva. Mint a beruházási kiadások esetében, ez a horizontális vonal nem jelenti azt, hogy a kormányzati kiadások változatlanok. Ez csak azt jelenti, hogy a kormányzati kiadások akkor változnak, amikor a Kongresszus a költségvetés változásáról dönt, ahelyett, hogy kiszámítható módon elmozdulna a vízszintes tengelyen látható reál GDP jelenlegi méretével.

B. 4.Ábra. A Kormányzati Kiadási Funkció. A kormányzati kiadások szintjét politikai tényezők határozzák meg, nem pedig az adott év reál GDP-jének szintje. Így a kormányzati kiadások vízszintes vonalként húzódnak. Ebben a példában a kormányzati kiadások szintje 1300. A kormányzati kiadások növelésére irányuló Kongresszusi döntések miatt ez a vízszintes vonal felfelé tolódik, míg a kiadások csökkentésére vonatkozó döntések lefelé tolódnak.

az adók helyzete más, mert az adók gyakran emelkednek vagy csökkennek a gazdasági tevékenység volumenével. Például a jövedelemadók a megszerzett jövedelem szintjén alapulnak, az értékesítési adók pedig az értékesítés összegén alapulnak, és mind a jövedelem, mind az értékesítés általában magasabb, ha a gazdaság növekszik, és alacsonyabb, ha a gazdaság recesszióban van. Az alapvető keynesi keresztdiagram felépítése céljából hasznos az adókat a GDP arányos részének tekinteni. Az Egyesült Államokban például a szövetségi, állami és helyi adókat együttesen véve a kormány általában a jövedelem 30-35% – át gyűjti be adóként.

a B. 2.táblázat felülvizsgálja a fogyasztási függvény korábbi táblázatát, hogy figyelembe vegye az adókat. Az első oszlop a nemzeti jövedelmet mutatja. A második oszlop kiszámítja az adókat, amelyek ebben a példában 30% vagy 0,3 arányban vannak beállítva. A harmadik oszlop az adózás utáni jövedelmet mutatja; vagyis a teljes jövedelem mínusz adók. A negyedik oszlop ezután a fogyasztást ugyanúgy számítja ki, mint korábban: szorozza meg az adózás utáni jövedelmet 0-val.8, ami a fogyasztás marginális hajlandóságát képviseli, majd 600 dollárt ad hozzá ahhoz az összeghez, amelyet akkor is elfogyasztanának, ha a jövedelem nulla lenne. Az adók beleszámításakor a fogyasztás marginális hajlandóságát csökkenti az adókulcs összege, így minden további jövedelem Dollár kisebb fogyasztásnövekedést eredményez, mint az adózás előtt. Ezért a fogyasztási funkció az adókkal együtt laposabb, mint az adók nélküli fogyasztási funkció, amint azt a B. 5 ábra mutatja.

B. 5.Ábra. Fogyasztási Funkció. Adózás előtt és után a felső sor megismétli a B. 2. ábra fogyasztási függvényét. Az alsó sor a fogyasztási funkciót mutatja, ha először a jövedelem után kell adót fizetni, majd a fogyasztás az adózás utáni jövedelemen alapul.

export és import a nemzeti jövedelem függvényében

az export függvényt, amely megmutatja, hogyan változik az export az ország saját reál-GDP-jének szintjével, vízszintes vonalként húzzuk meg, mint a B. 6 (a) ábrán látható példában, ahol az export 840 dolláros szinten történik. Ismét, mint a beruházási kiadások és a kormányzati kiadások esetében, az exportfunkció horizontális meghatározása nem jelenti azt, hogy az export soha nem változik. Ez csak azt jelenti, hogy nem változnak a horizontális tengely miatt—vagyis egy ország saját hazai termelési szintje miatt -, hanem a más országok összesített keresletének szintje alakítja őket. A más országokból származó export iránti nagyobb kereslet az exportfunkció felfelé tolódását eredményezné; a más országokból származó export iránti kevesebb kereslet lefelé tolódna.

B. 6.Ábra. Export és Import funkciók. a) az exportfunkció horizontális vonalként van megrajzolva, mivel az exportot más országok vásárlóereje határozza meg, és így nem változik a hazai gazdaság méretével. Ebben a példában az export értéke 840. Az export azonban felfelé vagy lefelé mozoghat, a más országok vásárlási szokásaitól függően. b) az import funkció negatív területen történik, mivel az importált termékekre fordított kiadások a hazai gazdaság kiadásaiból történő kivonást jelentik. Ebben a példában az import marginális hajlandósága 0.1, tehát az importot úgy számítják ki, hogy megszorozzuk a jövedelem szintjét -0,1-gyel.

az importot a keynesi keresztdiagram lefelé lejtő vonalként rajzolja meg, a lefelé mutató lejtést a nemzeti jövedelemből származó import marginális hajlandósága (MPI) határozza meg. A B. 6. B) ábrán a behozatal marginális hajlandósága 0,1. Így, ha a reál GDP 5000 dollár, az import 500 dollár; ha a nemzeti jövedelem 6000 dollár, az import 600 dollár stb. Az importfüggvény lefelé lejtős és negatív, mivel kivonást jelent a hazai gazdaság összesített kiadásaiból. Az Importálás marginális hajlandóságának változása, talán a preferenciák változásai eredményeként, megváltoztatná az import függvény meredekségét.