a depresszió patofiziológiája abnormális dopaminerg D2 receptor funkcióval jár, amely valószínűleg összefügg a D2 receptor deszenzibilizációjával4. Egy megfigyelési vizsgálat kimutatta, hogy a betegeknél depressziós tünetekkel járó relapszus volt, amikor D2 antagonistát adtak sikeres SSRI-kezelést követően. Az eredmény hasonló volt a depresszió állatmodelljében, amelyben a tüneteket triciklikus antidepresszánsokkal visszafordították4. Ezért a D2 receptor deszenzitizációjának megelőzése elengedhetetlen lehet a depresszió hatékony kezeléséhez antidepresszánsokkal, például SSRI-kkel vagy SNRI-kkel kombinálva. Az antidepresszánsok elősegíthetik a D2 receptorok szenzibilizációját, az LDN pedig antidepresszáns hatást fejthet ki a D2 receptor deszenzibilizációjának megakadályozásával, ezáltal fokozva a dopaminerg jelátvitelt.
ezenkívül anekdotikus bizonyítékok voltak több kísérletben, amelyek azt mutatják, hogy az LDN-nek kedvező hangulati hatása van különböző körülmények között. Az RLS vizsgálatot követően randomizált, kettős vak kísérleti vizsgálatot indítottak ezen háttérinformációk alapján. A vizsgálatot annak a hipotézisnek a értékelésére végezték, hogy a depressziós áttöréseket tapasztaló betegek nagyobb javulást mutatnak depressziójukban, amikor a jelenlegi antidepresszáns kezelést LDN-vel egészítik ki a placebóval szemben, a mellékhatásokban nincs szignifikáns különbség5. A vizsgálatban 12, dopaminerg antidepresszáns kezelésben (stimulánsok, dopamin agonisták, bupropion, aripiprazol vagy szertralin) részesülő, visszatérő major depresszív zavarban (MDD) szenvedő felnőttet randomizáltak napi 1 mg naltrexon (n=6) vagy placebo (n=6) augmentációra 3 héten keresztül. A tanulmány megállapította, hogy az LDN-növekedés csökkentette a depressziós tünetek súlyosságát 12 depressziós betegnél, akik visszaestek a dopamin-fokozó antidepresszánsokkal. A vizsgálat legfontosabb megállapítása az, hogy ha a beteg depresszióban szenved és visszaesést tapasztalt egy korábban hatékony antidepresszáns szedése közben, amely elsősorban dopaminerg mechanizmusokkal működik, az LDN hozzáadása potenciálisan csökkentheti a depressziós tüneteket, ha az eredeti antidepresszánssal kombinálják. Ennek a tanulmánynak azonban az a fő korlátja, hogy a betegminta kicsi. Előfordulhat, hogy ezt a vizsgálatot nagyobb mintamérettel kell elvégezni, hogy megerősítsék az LDN és a placebo csoport közötti szignifikáns különbséget. A tanulmány csak antidepresszánsokat tartalmazott, amelyek dopaminerg mechanizmusokkal működnek. Ezért további vizsgálatokat kell végezni annak meghatározására, hogy mennyire hatékonyan működik más típusú antidepresszánsokkal.
a kaliforniai UCLA Kern Orvosi Központ pszichiátriai Tanszékének retrospektív esettanulmánya megvizsgálta az LDN hatékonyságát egy komorbid depressziós rendellenességben6. A jelentésben 5 beteg kapott legalább egy hónapos LDN-t, 2 betegnél diagnosztizálták az MDD-T, 2 betegnél pedig II-es típusú bipoláris, 1 betegnél pedig I-es típusú bipoláris beteg volt. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy ezek közül a betegek közül 2 fibromyalgiában szenvedő beteg csak minimális javulást mutatott, 1 lumbális discopathiában szenvedő beteg nem javult, 1 lupusban szenvedő beteg pedig sokat javult folyékony LDN-vel. Ennek az esettanulmánynak a végén a betegek 80% – a tapasztalt bizonyos fokú javulást az LDN-vel a 4.héten. Egy másik tanulmány, amelyet egy német kutatócsoport végzett 2015-ben, megállapította, hogy a súlyos traumával összefüggő disszociatív rendellenességekben szenvedő betegek pozitív hatással voltak az LDN – kezelés után napi 2-6 mg-os dózisokban7. Ebben a vizsgálatban 11 betegből 15 azonnali pozitív hatásról számolt be, 7 beteg pedig tartós jótékony hatásról számolt be. Bár nem ismert, hogy az LDN hogyan befolyásolja pozitívan a depresszióban vagy poszttraumás pszichotikus rendellenességekben szenvedő betegeket, úgy tűnik, hogy az LDN valamilyen kapcsolatban áll a depressziós vagy pszichotikus tünetekre gyakorolt jótékony hatásokkal ezeknél a betegeknél. Ezek a vizsgálatok azonban kis mintaméretük miatt továbbra is korlátozottak. Ezeket a vizsgálatokat meg kell ismételni egy nagyobb betegpopulációval az LDN pozitív hatékonyságának validálására ezeken a mentális egészségi problémákon.
mint korábban említettük, jól ismert, hogy az LDN jótékony hatással van a krónikus fájdalomra és az autoimmun betegségekre. Ez a tudás arra késztette a kutatókat, hogy klinikai vizsgálatokat végezzenek, amelyek értékelik az LDN hatását bizonyos betegségekre, például sclerosis multiplexre (MS), fibromyalgiára vagy Crohn-betegségre1. Az LDN számos vita tárgyát képezte, és annak ellenére, hogy kevés klinikai vizsgálatot végeztek, ezek a vizsgálatok kulcsfontosságú klinikai vizsgálatok, amelyek azt mutatják, hogy az LDN a tünetek jelentős javulását eredményezi.