VIVO patofiziológia
Pepszinogének és pepszinek
a pepszinek a fő proteázok a felnőtt Emlősök gyomorváladékában. Az aszparagin proteázok családjának tagjai, és szoros rokonságban állnak a kimozinnal, egy másik gyomorproteázzal, amely különösen fiatal állatokban expresszálódik. Ezeket az enzimeket elsősorban a gyomornyálkahártya fő sejtjei szintetizálják és választják ki.
legalább 8 pepszinogén izoenzimet azonosítottak a gyomor hámsejtjeiben, és ezeket két immunológiailag elválasztható típusba (A és C pepsinbe) sorolták. Az érett, aktív enzimek nagyjából 325 aminosav, körülbelül 35 kDa tömeggel.
a pepszineket inaktív preproenzimekként szintetizálják, amelyek egy szignálpeptidből, aktiváló peptidből és aktív enzimből állnak. A szignálpeptid hasad, amikor a fehérje az endoplazmatikus retikulumba kerül, és a kapott proenzim – pepszinogén-a Golgi-ba kerül, és szekréciós granulátumokká kondenzálódik.
a Pepszinogének olyan formában szekretálódnak, hogy az aktiváló peptid kompakt szerkezetet feltételez, amely elzárja az aktív helyet. Savas pH-nak való kitettség esetén az aktiváló peptid hasad, ezáltal leleplezi az aktív helyet, és katalitikusan aktív pepszint hoz létre. A pepszinek optimális aktivitása az izoformától függően 1,8-3,5 pH-n van. Körülbelül 5 pH-n reverzibilisen inaktiválódnak, 7-8 pH-n pedig irreverzibilisen inaktiválódnak.
általában a pepszinogének szekréciója a parietális sejtből származó sav szekréciójához kapcsolódik. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a szekréciót hatékonyan stimulálják olyan szerek, amelyek stimulálják a két állapot egyikét:
- a ciklikus AMP emelkedett intracelluláris szintje: ilyen például a szekretin, a vazoaktív intesztinális peptid és az epinefrin.
- emelkedett intracelluláris kalcium: a vizsgált fő mediátorok közé tartoznak az acetilkolin és a gasztrin/kolecisztokinin családba tartozó peptidek
a fent felsorolt hormonok közül sok receptorát kimutatták a fő sejteken, és a pepszinogén szekréciót ezeknek a szereknek, illetve antagonistáiknak való kitettség stimulálta vagy blokkolta. Jelenleg biztonságosnak tűnik azt mondani, hogy a pepszinogén szekréciót szabályozó fő fiziológiai szekretagóg(ok) nem volt egyértelműen körülhatárolva.