a keverék 0,5 M LiClO4 80% tetrametilszulfon (TMS) és 20% propilén-karbonát (PC) vizsgáltuk a klasszikus molekuláris dinamika szimulációk megérteni tulajdonságait, amelyek lehetővé teszik, hogy ez egy lehetséges jelölt a lítium-ion akkumulátor jobb elektrolitja. Az RDF (radial distribution function) szerkezeti analízis feltárja a Li+ és a ClO4− ionok közötti erős kölcsönhatásokat, amelyek a hőmérséklet emelkedésével növekednek. A kation és az oldószer molekulák közötti kölcsönhatás gyengébb, mint a kation-anion kölcsönhatások. A hőmérséklet növekedésével azonban a kation-TMS kölcsönhatások csökkennek, míg a kation-PC kölcsönhatások növekednek. Az RDF-ekben kiemelkedő, éles csúcsok vannak, amelyek a rendszerben lévő ionok aggregáló jellegét jelzik, kifejezett hatással a szállítási tulajdonságokra. A hőmérséklet emelkedése ezen aggregátumok gyorsabb képződését sugallja. A rendszerben lévő ionok mérsékelt iontranszportot és Ionos vezetőképességet mutatnak. A kapott elméleti eredményeket összehasonlítottuk a kísérleti adatokkal a jelentett hőmérsékleten. A korrelált vezetőképesség értéke (0,24 mS cm−1) jó összhangban van a kísérleti (0,21 mS cm-1) eredményekkel 0,5 M LiClO4 PC-ben. Az ionos vezetőképességet a különböző hőmérsékletekre számítottuk; a hőmérséklet növekedésével növekszik. Bármelyik módszerrel kiszámított vezetőképesség Arrhenius viselkedését mutatja; megvitatják az ionos vezetés aktiválási energiáját is. A dielektromos számításokból megfigyelhető, hogy a TMS dielektromos állandója a hőmérséklet növekedésével csökken; ez az oka az entitások megnövekedett aggregáló jellegének a hőmérséklet növekedésével. A tanulmányban használt modell a dielektromos állandó értékeit is megadta, amelyek nem nagyon tértek el a kísérleti eredményektől. Ennek a tulajdonságnak a megértésével javasoljuk az elektrolit koncentrációját is, amely fokozott vezetőképességet mutat a keverék TMS-PC arányának megváltoztatásával.