rovar ihletésű robotok, amelyek potenciálisan felhasználhatók a növények beporzásában, kutatási és mentési missziókban, megfigyelésben, valamint nagy felbontású időjárási, éghajlati és környezeti monitorozásban
ihlette a méh biológiája, a Wyss Intézet kutatói Robobees-t fejlesztenek, olyan ember által készített rendszereket, amelyek számtalan szerepet tölthetnek be a mezőgazdaságban vagy a katasztrófa-elhárításban. A RoboBee mérete körülbelül fele akkora, mint egy gemkapocs, súlya kevesebb, mint egy tized gramm, és olyan “mesterséges izmokat” használ, amelyek veszélyeztetik az anyagokat, amelyek feszültség hatására összehúzódnak. A további módosítások lehetővé teszik, hogy a RoboBee egyes modelljei áttérjenek a víz alatti úszásról a repülésre, valamint a statikus elektromosságot használó felületeken a “sügérre”.
a RoboBee ötletét az a gondolat motiválta, hogy olyan autonóm mikro-légi járműveket fejlesszenek ki, amelyek képesek önálló, önirányított repülésre és összehangolt viselkedésre nagy csoportokban. Ennek érdekében a RoboBee fejlesztése nagyjából három fő összetevőre oszlik: a testre, az agyra és a kolóniára. A testfejlesztés olyan robot rovarok felépítéséből áll, amelyek képesek önállóan repülni egy kompakt és zökkenőmentesen integrált energiaforrás segítségével; az agy fejlődése az “intelligens” érzékelőkkel és vezérlő elektronikával foglalkozik, amelyek utánozzák a méhek szemét és antennáit, és dinamikusan érzékelik és reagálnak a környezetre; a kolónia középpontjában sok független robot viselkedésének koordinálása áll, hogy hatékony egységként működjenek.
a RoboBees megépítéséhez a Wyss Intézet kutatói innovatív gyártási módszereket, úgynevezett Pop-Up mikroelektromechanikai (MEMs) technológiákat fejlesztettek ki (lásd a Pop-Up MEMS technológia oldalt is), amelyek már jelentősen kibővítették a jelenlegi robotika tervezésének és tervezésének határait.
a RoboBees használatának minden területe licencelhető.