Bevezetés: a nemzeti konszenzus irányelvei azt javasolják, hogy az ST-szegmens emelkedésű myocardialis infarctus (STEMI) betegek az ajtó-léggömb időtartamának < 90 perc. Arra törekedtünk, hogy meghatározzuk, hogy a sürgősségi orvos kezdeményezte-e a szívkatéterező laboratóriumi csapat egyidejű aktiválását, az ügyeletes intervenciós kardiológus pedig bármilyen hatással van a kórházunkban az ajtó-léggömb idők csökkentésére.
módszerek: összesen 72 egymást követő STEMI-beteget értékeltek 2007 januárjától 2007 decemberéig. A sürgősségi orvos által aktivált STEMI Kód megkövetelte a szívkatéterező személyzet egyidejű aktiválását, valamint az ügyeletes beavatkozó kardiológust a sürgősségi orvos részéről. Ezeket a betegeket összehasonlítottuk személyzetünkkel kardiológus aktivált elsődleges angioplasztika protokoll 2006 januárjától 2006 decemberéig 51 egymást követő STEMI beteg esetében. Az elsődleges eredmény az volt, hogy mérjük a medián ajtó-léggömb időt mindkét csoport között. A másodlagos végpontok közé tartoztak az ajtótól a ballonig eltelt idő (azaz az ajtótól az EKG-ig eltelt idő), a 24 órán belüli troponin-I csúcsszint, a tartózkodás időtartama és a kórházi halálozás minden oka.
eredmények: az ajtó-léggömb medián ideje összességében csökkent (112 vs.74 perc, p < 0,001). Az elemzett ajtó-léggömb idő három összetevője közül az EKG-tól a szív katéterezéséig a laboratóriumi idő mutatta a legnagyobb javulást, 16 perc abszolút csökkenéssel a medián ajtó-léggömb idő. A troponin-csúcs medián szintje (50 vs.25 ng/ml, p < 0, 001) és a kórházi tartózkodás időtartama (4 vs. 3 nap, p < 0, 01) csökkent. Nem láttunk statisztikailag szignifikáns különbséget a kórházi halálozás minden okában (p = 0,6).
következtetések: A STEMI Kód sürgősségi orvos általi aktiválása jelentősen csökkenti a háztól a léggömbig tartó időt a nemzeti ellátási normákon belül, valamint a STEMI betegek tartózkodási idejét.