három választási győzelem és 10 éves országvezetés után Stephen Harper volt miniszterelnök elhagyta a kanadai politikát, amelyre ilyen kitörölhetetlen jelet hagyott.
született Torontóban, Ontario, 1959-ben, Harper Úr még az iskolában bekapcsolódott a politikába.
megszerzése után a mesterképzésre a University of Calgary ment dolgozni, mint a politikai segédje.
Harper Úr 1993-ban parlamenti helyet nyert a Reformpárt számára, de négy évvel később kilépett, hogy egy konzervatív lobbicsoportnál dolgozzon.
2002-ben visszatért a parlamentbe, mint a kanadai Szövetség vezetője és az ellenzék vezetője. Egy évvel később pártja egyesült a kanadai Progresszív Konzervatív párttal.
keményvonalas a progresszívhez
az új Konzervatív Párt, Harper úrral az élen, évekig tartó zűrzavar után egyesítette Kanada politikai jogát.
de a kétgyermekes apa nem tudta legyőzni a Liberális Párt vezetőjét Paul Martin a 2004-es választásokon, és Martin Úr képes volt kisebbségi kormányt alakítani.
megfigyelők szerint a Konzervatív Párt ellentmondásos nyilatkozatai az abortuszról és az azonos neműek házasságáról elvesztették a szavazataikat.
legközelebb Harper Úrnak – egy lelkes stratégának – sikerült marginalizálnia pártja szélsőségesebb elemeit.
2006-os kanadai miniszterelnökké választása megfordította a Liberális Párt több mint egy évtizedes parlamenti uralmát.
befejezte Harper Úr átalakulását a keményvonalas jobboldalról egy progresszív konzervatívra, amelynek pártja a politikai spektrum középpontjában áll.
néha zárkózott alaknak tekintik, aki inkább otthon van táblázattal, mint tömeggel, az Alberta képviselőnek a vártnál hosszabb ideig sikerült egy kisebbségi kormány élén maradnia.
a vádak, miszerint Bush-párti “szélsőséges”, aki korlátozná az abortusz jogait és véget vetne az azonos neműek házasságának, nem maradtak fenn.
de segített neki az ellenzéki liberálisok közötti rendetlenség és a kanadaiak észlelt étvágytalansága is, hogy visszatérjen az urnákhoz.
két év után egy évvel a tervezett időpont előtt azonnali közvélemény-kutatást kért, arra panaszkodva, hogy a parlament “diszfunkcionális” és holtpontra jutott.
a 2008-as választásokon növelte pártja mandátumát, de még mindig elmaradt a többség megszerzésétől.
de a következő évben fillipet kapott, amikor az újonnan felavatott Barack Obama Kanadát választotta első külföldi útjának célpontjaként az Egyesült Államok elnökeként.
Harper Úr sok kritikát kapott 2010-ben a G8 és G20 vezetők torontói kettős csúcstalálkozójának 1,1 milliárd dolláros (1,1 milliárd USD; 730 millió USD) költsége miatt.
a “hamis tó” névre keresztelt ideiglenes vízjellemző szimbolizálta azt, amit sok kritikus Harper Úr extravagáns kiadásainak tekintett.
mire ellenfelei elindították a 2011-es választásokat, Harper Úr képes volt a kanadai politika stabil, ismerős irányító kezeként bemutatni magát.
mért kampányüzenetei egyértelműen hazaértek, és mivel a konzervatívok politikai riválisai nem tudták kihívni őket a közvélemény-kutatásokban, Harper Úr képes volt biztosítani a korábban őt elkerülő többséget.
Harper Úr alatt a párt a parlamenti helyek 54% – át szerezte meg, ezzel megszerezte a harmadik egymást követő ciklust, és kisebbségi kormányát többséggé alakította.
Harper Úr szorosan összpontosított kampányt folytatott, nagyrészt arra összpontosítva, hogy kormánya milyen eredményeket ért el a gazdaság irányításában, amely a recesszióból az egyik legerősebb volt a G7 országcsoport között.
de négy évvel később a gazdaság bizonyította Achilles-sarkát, az ország hivatalosan recesszióba lépett a választási kampány kezdetén.
alacsony kiadásai, alacsony adópolitikája miatt tűz alatt állt, és ellentmond politikai ellenfeleinek az Iszlám Állam elleni szíriai bombatámadásokkal kapcsolatban.
egy magányos fegyveres támadás az Ottawai parlament épülete ellen döntő pillanatnak bizonyult. Harper Úr átnyomta a C-51-es törvényjavaslatot, amely növelte a rendőri és megfigyelési hatásköröket a polgári szabadságharcosok felháborodása ellenére.
elvesztette a választást a friss arcú, energikus Justin Trudeau ellen, és lemondott a konzervatív vezetésről.
tíz hónappal később otthagyta Calgary-i székhelyét, jelezve évtizedes politikai kapcsolatának végét, hogy az üzleti érdekekre összpontosítson.