célsejtek és szövetek
a trofoblaszt differenciálódását korábban részletesen ismertették (lásd a 29.fejezetet). Mind a villous, mind az extravillous trofoblasztok neoplasztikus transzformációnak vannak kitéve; konkrétan úgy gondolják, hogy a proliferatív fenotípusok (villous cytotrophoblast, korai implantáció/sejtoszlop és átmeneti extravillous trofoblaszt) a trofoblaszt neoplázia származási sejtjei (ábra. 30.2). A nem proliferatív, Érett trofoblasztokat (a villous syncytiotrophoblast és az érett extravillous trofoblast) terminálisan differenciáltnak tekintik, és feltehetően nem érzékenyek a neoplasztikus transzformációra, bár fenotípusuk a többi trofoblaszt neoplasia érésében látható. Meg kell azonban jegyezni, hogy végső soron ezek a fenotípusok a villous citotrofoblasztból, a feltételezett trofoblasztikus ős/progenitor sejtből származnak.
a villous citotrofoblasztot mind a CHM, mind a choriocarcinoma származási sejtjének tekintik. Mindkettő diagnózisa mind a citotrofoblasztikus proliferáció, mind az atypia azonosításán alapul. A citotrofoblasztok trofoblaszt ős / progenitor sejteknek tekinthetők, erősen festődnek mind a p63, mind a proliferatív markerek, valamint a citokeratinok szempontjából, de lényegében nem reagálnak a hCG, az inhibin és a humán placentáris laktogén (hPL) szempontjából (lásd 29.fejezet).
a syncytiotrophoblast, jellemzően többmagvú, hirtelen képződik a citotrofoblasztokból származó korionbolyhokban, és jelentős citoplazmatikus differenciálódást mutat, és intenzíven festi a humán koriongonadotropint (hCG) és az inhibint, bár csak az első trimeszterben (lásd a 29.fejezetet). A syncytiotrophoblast citoplazma vacuolizálódhat; ezek a vacuolák összeolvadhatnak, hogy “hiányosságokat” képezzenek, ebben az esetben a sejt szabálytalan, csipkés megjelenést feltételez. A syncytiotrophoblast ilyen megjelenése mind a teljes, mind a részleges mólokban látható. A teljes anyajegyben, ez a komponens kifejezetten éretlen, koncentrikus szinkitiotrofoblaszt buja festooned elrendezését eredményezi, amely úgy tűnik, hogy kaszkádol az érintett villákból. Ezzel szemben a részleges mólban a syncytiotrophoblastic” atypia ” visszafogottabb, kisebb aggregátumokra korlátozódik, de mégis koncentrikusan elrendeződik néhány villiban. A syncytiotrophoblastic hyperplasia kifejezést ebben az összefüggésben gyakran alkalmazzák a villi-ra; a megjelenés azonban inkább egy abnormális trofoblasztos érési folyamat eredménye, nem pedig ezeknek a sejteknek a proliferációja.
az extravillous trofoblasztot mind a PSTT, mind az epithelioid trofoblasztikus tumor (ett) elváltozások származási sejtjének tekintik, amelyek lényegesen ritkábban fordulnak elő, mint a villous trofoblaszt daganatai. Az Extravillous trofoblasztok citotrofoblasztból származnak két forgatókönyv szerint.
a terhesség korai szakaszában az extravillous trofoblasztok a vemhesség korai szakaszában lehorgonyzó citotrofoblaszt oszlopok alatt fejlődnek ki, és behatolnak a decidua és a felületes myometriumba. Ezek a sejtek erősen immunreaktívak az inhibin és a MelCAM (más néven MCAM, MUC18 és CD146) ellen, csakúgy, mint a rosszindulatú megfelelőjük, a PSTT sejtjei. Jóindulatú formájukban az endomyometrium implantációs helyén találkoznak a terhesség korai szakaszában a nitabuch fibrinnel együtt.
később a vemhesség során extravillous trofoblaszt lép fel a villi-ból, amikor extracelluláris mátrixba kerülnek, függetlenül attól, hogy fibrinoid-e a korionos villi degenerációja után a magzati membránokban, a bazális lemeznél vagy perivillous fibrinben, például az intraplacentális trofoblaszt-szigeteken az egész placenta lemezen (lásd a 29.fejezetet). Ezeknek a sejteknek változó fenotípusuk van, attól függően, hogy hol vannak átmenet a citotrofoblasztból. A legkevésbé érett, vagy” átmeneti ” (epithelioid) extravillous trofoblasztok vakuoláltabb citoplazmával rendelkeznek, megtartják a p63 és a ciklin e expressziót, és transzformált megfelelőjük meghatározza az ETT-t. Az érettebb extravillous trofoblasztok eozinofil citoplazmával rendelkeznek, és teljesen elvesztették a p63 expresszióját. Ezek a sejtek immunfenotípusukban meglehetősen hasonlóak a korai beültetés helyén vagy a Pstt-kben észleltekhez, mivel inhibin és MelCAM pozitívak. Ellentétben a PSTT-vel, ahol az immunofenotípusosan hasonló extravillous trofoblaszt ritkán képes neoplasztikus transzformációra, Érett placentában és ETTs-ben ezek az érettebb extravillous trofoblasztok az érlelés termékei átmeneti (epithelioid) trofoblaszt. Kiszámíthatóan az érett extravillous trofoblaszt szembetűnőbb lesz a normál terhességi szövetekben vagy a terhesség utáni maradék placentális csomókban, és kevésbé valószínű, hogy az ETTs-ben találkoznak, ahol a daganat elsősorban nem érlelő rosszindulatú átmeneti (epithelioid) trofoblasztból áll. Ez magyarázza a melcam-ra festődő sejtek alacsony százalékát az ETTs-ben. Mind a PSTT, mind az ETT erősen immunreaktívak a citokeratinekre, a hPL-re és a GATA3-ra, és gyengén reagálnak a hCG-re,7-re, az ETTs változóbb ebben a tekintetben. Az ETT legjellegzetesebb markere a p63 (lásd később), ismét azért, mert az átmeneti (epithelioid) trofoblaszt megtartja a p63 expressziót.
ezek a trofoblasztikus differenciálódási utak és neoplasztikus társaik vázlatosan integrálódnak az ábrán. 30.2. Az egyik fontos szempont, amellyel itt foglalkozni kell, a terminológia különbsége, különösen az extravillous trofoblaszt származásra hivatkozva. A szakirodalom nagy részében ezeket a sejteket “köztes” trofoblasztnak nevezik, főleg azért, mert morfológiailag fenotípusuk “köztes” a CITO – és a syncytiotrophoblast között. Mivel azonban felismertük, hogy ezek a sejtek a differenciálódási utak termékét képviselik, amely különbözik attól, ami a korionbolyhokban történik (a citotrofoblaszt differenciálódása syncytiotrophoblastba), erősen hisszük, hogy ezeknek a “nem-villás” trofoblasztoknak a megfelelőbb és talán intuitív kifejezése az “extravillous” trofoblaszt. Ezenkívül az irodalom más részein az extravillous trofoblasztot gyakran megkülönböztették a placentában való elhelyezkedés alapján, az ETT eredetét pedig gyakran a “korionos” trofoblasztnak, a magzati membránok extravillous trofoblasztjának tulajdonítják. Bár a magzati membránok extravillous trofoblasztjai valóban gyakran vakuolálódnak, és megfelelnek a korionos vagy epithelioid típusnak, ezeket általánosabb differenciálódási mintázatként értelmezzük, ami a citotrofoblasztról az érett extravillous trofoblasztra való “átmenetet” jelenti, amely megtalálható az intraplacentális fibrinben és az anyai felületen, valamint az extraplacentális membránokban (lásd a 29.fejezetet).8 ezért, amikor az ETT eredetét az ilyen “átmeneti” extravillous trofoblasztnak tulajdonítjuk, arra számítunk, hogy az eredet lehet a méhlepény membránja vagy anyai felülete, ez utóbbi nagyon logikus forrás sok megtartott implantációs helycsomó számára, amelyek gyakran előfordulnak a terhesség után—és az alkalmi ETTs feltételezett forrása—a korpuszban (Lásd az ábrát. 30.2).8
a legújabb tanulmányok azt sugallják, hogy ezek a trofoblaszt altípusok részben megkülönböztethetők egy adott transzkripciós faktor, a p63 expressziójával. a p63 rokon a p53-mal és a p73-mal is, és két különböző izoformát kódol, a p53-hoz (TAp63) hasonló Teljes hosszúságú formát és egy csonka izoformát (63), amelyet általában a laphámban fejeznek ki.9 trofoblasztikus oszlop, a korai placentában lévő villous struktúrák mellett, valamint a villous citotrofoblaszt erősen expresszálja az Xhamnp63-at. A citotrofoblasztból az érett extravillous trofoblasztba (“átmeneti” vagy epithelioid extravillous trofoblaszt) átmenetben lévő sejtek szintén expresszálják az Oncnp63-at (lásd a 29.fejezetet), de a syncytiotrophoblastok és az érettebb extravillous trofoblasztok P63 negatívak. A TAp63 viszont ismert, hogy extravillous trofoblasztban expresszálódik a magzati membránokban, 7 de expressziója hasonló sejtekben az intraplacentális szigeteken és a bazális lemezen kevésbé tiszta. A P63 expressziós mintázata azt sugallja, hogy a többi hámhoz hasonlóan mind a trofoblaszt érése, mind a mezenchim támogatásához való közelsége szabályozza.8
a trofoblaszt spektrum különböző sejttípusai közötti biológiai különbségek ellenére az összes trofoblaszt fenotípus bizonyos fehérjék közös expressziójával rendelkezik. Az ilyen átfedő génexpressziós minták meghatározása kihasználható a rutin diagnosztikai gyakorlatban általában, különösen a kiemelkedő atipiával rendelkező női reproduktív traktus daganatainak osztályozására. Korábban az összes trofoblasztikus sejtvonalra jellemző leghasznosabb markerek a keratinok voltak, de alacsony érzékenysége (amint azt a tipikus differenciáldiagnózis szempontjából releváns karcinómák is kifejezik) akadályozza annak hasznosságát. Újabban az enhancer-binding protein GATA3 kimutatták, hogy az összes trofoblaszt proliferáció többségében (80% vagy annál jobb) expresszálódik, mind jóindulatú, mind rosszindulatú. Így a nukleáris GATA3 expresszió kimutatása egy nehezen osztályozható tumorban nagyon hasznos lehet a trofoblasztikus eredetének felismerésében, és kizárhatja a különböző magas fokú m-fokozatú karcinómák és az ismeretlen eredetű kismedencei daganatok versengő diagnózisait. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy az M (azaz urothelialis és emlő) rendszeren kívülről származó karcinómák is kifejezik a GATA3-at. A GATA3 expresszió a placenták korionos villijában is csökkenhet, de ez nem jelent problémát a diagnosztikai használatra. Így a GATA3 beépítése a tumor immunfenotipizáló panelekbe hasznos lehet a nehéz daganatok megfelelő klinikai és patológiai kontextusban történő értékelésekor.