kultúra szakszervezeti szakszervezeteknagy-Britanniában a szakszervezeti mozgalom a 19.században kezdődött az ipari forradalom után, amikor a munkavállalók csoportokat kezdtek alkotni a jobb munkakörülmények és fizetés érdekében. Minden szakma (=a munka típusa) létrehozta saját szakszervezetét, de az évek során egyesek nagyobb, erősebb csoportokat alkottak. 1900-ban megalakult a Munkaügyi képviseleti Bizottság, hogy lehetővé tegye a szakszervezetek belépését a politikába, később pedig a Munkáspárt. 1926-ra a munkavállalók 45% – a szakszervezeti tag volt, és az általános sztrájk azt mutatta, hogy széles körben támogatják a szakszervezeti mozgalmat. A második világháború után az Unió tagsága tovább nőtt, 1979-ben érte el a csúcsot, összesen több mint 13 millió taggal. Azóta a szakszervezeti tagok száma jelentősen csökkent. Az 1960-as és 1970-es években Nagy-Britanniában a munkaügyi kapcsolatok rosszak voltak, sok sztrájkkal, és 1979-ben a konzervatív kormány számos változtatást vezetett be a törvényben a szakszervezetek tevékenységének ellenőrzése érdekében. A szakszervezetek nem küldhettek tagokat egy másik szakszervezet sztrájkjának támogatására (úgynevezett másodlagos piketing), a szakszervezeti vezetők csak titkos szavazáson hirdethettek sztrájkot tagjaik többségének támogatásával, és megszűnt a zárt üzlet, amely az iparág minden alkalmazottjának szakszervezethez való csatlakozását követelte meg. Számos szakszervezet kapcsolódik (=kapcsolódik) a TUC-hez, amely a szakszervezeti mozgalom egészét képviseli. Sok vita folyik arról, hogy a szakszervezeteket milyen szorosan kell összekapcsolni a Munkáspárttal. Az Egyesült Államokban a korai szakszervezetek főként kézműves szakszervezetek voltak, de 1905-ben az IWW egyesítette a bányászokat és a textilmunkásokat, és ez lett az első szakszervezet. A modern szakszervezetek Franklin D. Roosevelt New Deal-jének eredményeként jöttek létre, és 1935-ben a Wagner-törvény jogot adott a munkavállalóknak a kollektív tárgyalásokra (= emberek egy csoportjának tárgyalására) a béremelésekért, és ez sok új szakszervezet kialakulásához vezetett. A második világháború utáni sok sztrájk miatt a Kongresszus elfogadta a Taft-Hartley törvényt, amely korlátozta a munkavállalók sztrájkjogát, és a bezárt üzletet is illegálissá tette. A legtöbb szakszervezet az AFL-CIO-hoz tartozik, amelyet 1955-ben hoztak létre, amikor az Amerikai Munkaügyi Szövetség csatlakozott az ipari szervezetek kongresszusához.