klinikai farmakológia
úgy gondolják, hogy a vérlemezke-reaktivitás és a protetikus szívbillentyű felületekkel való kölcsönhatás, ami abnormálisan lerövidíti a thrombocyta túlélési időt, jelentős tényező a tromboembóliás szövődményekben, amelyek a protetikus szívbillentyű-csere kapcsán fordulnak elő.
a Persantin (dipiridamol USP) tablettákról kimutatták, hogy dózisfüggő módon meghosszabbítják a rendellenesen lerövidített vérlemezke túlélési időt.
három randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatban, amelyekben 854, protetikus szívbillentyű műtéten átesett beteg vett részt, a Persantin (dipiridamol) tabletta warfarinnal kombinálva 62-91% – kal csökkentette a posztoperatív thromboemboliás események előfordulását az önmagában alkalmazott warfarin-kezeléshez képest. A thromboemboliás események incidenciája a Persantin (dipiridamol) tabletta és warfarin kombinációját kapó betegeknél 1, 2-1, 8% között mozgott. Három további vizsgálatban, amelyekben 392, persantin (dipiridamol) tablettát és kumarinszerű antikoagulánsokat szedő beteg vett részt, a thromboemboliás események incidenciája 2, 3 és 6, 9% között mozgott.
ezekben a vizsgálatokban a kumarin antikoaguláns alkalmazását a műtét után 24 óra és 4 nap között, a Persantin (dipiridamol) tablettát pedig a műtét után 24 óra és 10 nap között kezdték el. A követés időtartama ezekben a vizsgálatokban 1-2 év között változott.
a Persantin (dipiridamol) tabletta warfarinnal együtt alkalmazva nem befolyásolja a protrombin idő vagy aktivitás mérését.
hatásmechanizmus
a dipiridamol in vitro és in vivo gátolja az adenozin felvételét a vérlemezkékbe, az endothel sejtekbe és az eritrocitákba; a gátlás terápiás koncentrációknál (0, 5-1, 9 ~ g/mL) dózisfüggő módon megy végbe. Ez a gátlás az adenozin helyi koncentrációjának növekedését eredményezi, amely a thrombocyta A2-receptorra hat, ezáltal stimulálja a thrombocyta adenilát-ciklázt és növeli a thrombocyta ciklikus-3′,5′-adenozin-monofoszfát (cAMP) szintjét. Ezen a mechanizmuson keresztül a vérlemezke-aggregáció gátolva van különböző ingerekre, mint például a vérlemezke aktiváló faktor (PAF), a kollagén és az adenozin-difoszfát (ADP).
a dipiridamol gátolja a foszfodiészterázt (PDE) a különböző szövetekben. Míg a cAMP-PDE gátlása gyenge, a dipiridamol terápiás szintje gátolja a ciklikus-3′,5′-guanozin-monofoszfát-PDE-t (cGMP-PDE), ezáltal növeli az EDRF által termelt cGMP növekedését (endothelium-származék relaxáló faktor, amelyet most nitrogén-monoxidként azonosítanak).
hemodinamika
kutyákban a dipiridamol 0,5-4,0 mg/kg intraduodenális dózisa dózisfüggő csökkenést okozott a szisztémás és a koszorúér-érrendszeri rezisztenciában, ami a szisztémás vérnyomás csökkenéséhez és a koszorúér-véráramlás növekedéséhez vezetett. A hatás körülbelül 24 percen belül jelentkezett, és a hatások körülbelül 3 órán át fennmaradtak.
hasonló hatásokat figyeltek meg az IV.Persantin (dipiridamol) 0, 025-2, 0 mg/ttkg dózisok alkalmazása után.
emberben azonos kvalitatív hemodinamikai hatásokat figyeltek meg. A Persantin (dipiridamol) akut intravénás beadása azonban ronthatja a regionális myocardialis perfúziót a koszorúerek részleges elzáródásától disztálisan.
farmakokinetika és metabolizmus
per os adag Persantin (dipiridamol) tablettát követően a csúcskoncentráció eléréséig eltelt átlagos idő körülbelül 75 perc. A plazmakoncentráció csökkenése egy adag Persantin (dipiridamol) tablettát követően kétkomponensű modellre illik. Az alfa felezési ideje (a csúcskoncentrációt követő kezdeti csökkenés) körülbelül 40 perc. A béta felezési idő (a plazmakoncentráció terminális csökkenése) körülbelül 10 óra. A dipiridamol nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez. A májban metabolizálódik, ahol glükuronidként konjugálódik és az epével választódik ki.