Shrapnel, eredetileg egyfajta személyellenes lövedék feltalálójáról, Henry Shrapnel (1761-1842) angol tüzérségi tisztről nevezték el. A repesz lövedékek kis lövedékeket vagy gömb alakú golyókat tartalmaztak, általában ólomból, valamint robbanótöltetet a lövés szétszórására, valamint a héj burkolatának töredékeit. Egy időfuze elindította a robbanótöltetet a héj repülésének második részében, miközben az ellentétes csapatok közelében volt. Az ebből eredő nagy sebességű törmelék jégesője gyakran halálos volt;
a második világháború alatt kiderült, hogy egy nagy robbanásveszélyes robbanótöltet olyan hatékonyan széttöredezte a héj vasházát, hogy a repeszgolyók használata felesleges volt, ezért megszüntették. A Shrapnel kifejezést továbbra is a héj-burkolat töredékeinek jelölésére használták. A robbanó lövedékek használata előtt a repeszek céljait egy ágyú töltésével szolgálták kis vasgolyókkal, ún grapeshot (Q. V.), vagy hosszú lánccal.