a mentális zavarok legkorábbi szervezett terápiája a pszichoanalízis volt. A 20. század elején minden idők egyik legismertebb klinikusa, Sigmund Freud tette híressé ezt a megközelítést, hangsúlyozva, hogy a mentális egészségügyi problémák tudattalan konfliktusokban és vágyakban gyökereznek. A mentális betegség megoldásához tehát ezeket a tudattalan küzdelmeket azonosítani és kezelni kell. A pszichoanalízis gyakran teszi ezt a korai gyermekkori tapasztalatok feltárásával, amelyek folyamatos következményekkel járhatnak a mentális egészségre a jelenben és az élet későbbi szakaszában. A pszichoanalízis egy intenzív, hosszú távú megközelítés, amelyben a betegek és a terapeuták hetente többször találkozhatnak, gyakran sok éven át.
a pszichoanalitikus terápia története
Freud kezdetben azt javasolta, hogy a mentális egészségügyi problémák a nem megfelelő szexuális késztetések tudatos tudatosságból való kiszorítására irányuló erőfeszítésekből fakadjanak (Freud, 1895/1955). Később Freud általánosabban azt javasolta, hogy a pszichiátriai problémák az elme különböző részei közötti feszültség következményei: az id, a szuperego és az ego. Freud strukturális modelljében az id az öröm által vezérelt tudattalan késztetéseket képviseli (pl. állati vágyaink a szexre és az agresszióra), míg a szuperego az elme félig tudatos része, ahol az erkölcs és a társadalmi megítélés internalizálódik (pl. az a részed, amely automatikusan tudja, hogy a társadalom hogyan várja el, hogy viselkedjen). Az ego—részben tudatos is-közvetít az id és a szuperego között. Freud úgy vélte, hogy az ilyen tudattalan küzdelmek (ahol az azonosító egy dolgot igényel, a szuperegót pedig egy másik) tudatos tudatosságba való bevonása enyhíti a konfliktus stresszét (Freud, 1920/1955)—amely a pszichoanalitikus terápia céljává vált.
bár a pszichoanalízist ma is gyakorolják, nagyrészt felváltotta a tágabban meghatározott pszichodinamikai terápia. Ez utóbbi megközelítés ugyanazokkal az alaptételekkel rendelkezik, mint a pszichoanalízis, de rövidebb, több erőfeszítést tesz arra, hogy a klienseket társadalmi és interperszonális kontextusba helyezze, és inkább a pszichés distressz enyhítésére összpontosít, mint a személy megváltoztatására.
watch
ez a videó feltárja és tisztázza a kérdést – Mi a pszichoanalízis? A pszichoanalízis a beszédterápia egy olyan formája, amely különös figyelmet fordít életünk tudattalan aspektusaira, hogy mélyebb gyökerekhez jusson azoknak a problémáknak, amelyek folyamatos depressziót, szorongást, agressziót, alacsony önbecsülést és sok más érzelmi zavart okoznak. A pszichoanalitikus nem ítélkező és nem tekintélyelvű megközelítést alkalmaz a beteggel szemben, és bizalmasan kezeli a betegeket, és felkéri őket, hogy szabadon beszéljenek. Ily módon a palackozott vagy elfojtott érzéseket szavakba lehet önteni – tudatosítani azt, ami tudattalan volt. A kanapé, az álmok és a fantáziák szerepe ebben a folyamatban, valamint a pszichoanalízis fejlődése az alapító atyja, Sigmund Freud munkáján túl. Ez azt mutatja, hogy a pszichoanalízis egy folyamatosan fejlődő terület, amely magában foglalja a jelenlegi pszichológiai és társadalmi fogalmakat.
pszichoanalízis technikák
Sigmund Freud
a pszichoanalitikusok és pszichodinamikus terapeuták számos technikát alkalmaznak a betegek tudattalan elméjének feltárására. Az egyik általános technikát szabad asszociációnak nevezik. Itt a beteg megosztja az összes gondolatot, amely eszébe jut, anélkül, hogy bármilyen módon megpróbálná megszervezni vagy cenzúrázni őket. Például, ha fognál egy tollat és papírt, és leírnád, ami a fejedbe jutott, hagynád, hogy az egyik gondolat a következőhöz vezessen anélkül, hogy a tudatos kritika alakítaná azt, amit írsz, akkor szabad társulást tennél. Az elemző ezután szakértelmét felhasználja a minták vagy a mögöttes jelentés felismerésére a beteg gondolataiban.
néha az ingyenes asszociációs gyakorlatokat kifejezetten a gyermekkori emlékekre alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy a pszichoanalitikusok úgy vélik, hogy egy személy gyermekkori kapcsolata a gondozókkal gyakran meghatározza, hogy az illető hogyan viszonyul másokhoz, és megjósolja a későbbi pszichiátriai nehézségeket. Így ezeknek a gyermekkori emlékeknek a feltárása szabad társulás útján vagy más módon betekintést nyújthat a terapeutáknak a beteg pszichológiai felépítésébe.
mivel nem mindig vagyunk képesek tudatosan felidézni ezeket a mély emlékeket, a pszichoanalitikusok megvitatják betegeik álmait is. A freudi elméletben az álmok nemcsak nyilvánvaló (vagy szó szerinti) tartalmat tartalmaznak, hanem látens (vagy szimbolikus) tartalmat is (Freud, 1900; 1955). Például valakinek lehet egy álma, hogy a fogai kiesnek—az álom nyilvánvaló vagy tényleges tartalma. Azonban az álom, hogy az ember fogai kiesnek, tükrözheti az ember tudattalan aggodalmát a fizikai vonzerejének—az álom látens vagy metaforikus tartalmának-elvesztése miatt. A terapeuta feladata, hogy álomelemzéssel segítsen felfedezni a nyilvánvaló tartalom alapjául szolgáló látens tartalmat.
ez a híres kanapé Freud tanácsadó szobájában. A betegeket arra utasították, hogy kényelmesen feküdjenek a kanapén, és nézzenek szembe Freuddal, hogy kevésbé gátoltnak érezzék magukat, és segítsenek nekik koncentrálni. Ma egy pszichoterápiás beteg valószínűleg nem fekszik a kanapén; ehelyett inkább a terapeutával szemben ül
a pszichoanalitikus és pszichodinamikai terápiában a terapeuta befogadó szerepet játszik—a beteg gondolatait és viselkedését a klinikai tapasztalatok és a pszichoanalitikus elmélet alapján értelmezi. Például, ha a terápia során a beteg indokolatlan haragot kezd kifejezni a terapeuta felé, a terapeuta ezt transzferként ismerheti fel. Vagyis a beteg az életében az emberek iránti érzéseket (például a szülő iránti haragot) kiszoríthatja a terapeutára. Ugyanakkor azonban a terapeutának tisztában kell lennie saját gondolataival és érzelmeivel, mert egy kapcsolódó folyamat, az úgynevezett ellentranszfer során a terapeuta saját érzelmeit a betegre helyezheti.
a pszichoanalitikus elmélet kulcsa az, hogy a betegek feltárják elméjük eltemetett, egymásnak ellentmondó tartalmát, a terapeuták pedig különféle taktikákat alkalmaznak—például ültet betegeket, hogy szembenézzenek velük—, hogy elősegítsék a szabadabb önfeltárást. És mivel a terapeuta több időt tölt a beteggel, a terapeuta úgy tekintheti meg a pácienssel való kapcsolatát, mint a beteg elméjének egy másik tükröződését.
fontos jellemzők és tapasztalatok a pszichoanalízisben
- szabad asszociáció. A terapeuta hallgat, miközben az ügyfél arról beszél, ami eszébe jut, cenzúra vagy szűrés nélkül. A terapeuta ezután megpróbálja értelmezni ezeket a szabad asszociációkat, a tünetek tudattalan okait keresve.
- Álomelemzés. A terapeuta figyel, miközben az ügyfél leírja álmait, majd elemzi az álmok szimbolikáját annak érdekében, hogy megvizsgálja az ügyfél tudattalan gondolatait és értelmezze azok jelentőségét.
- betekintés. A beteg megértése a tünetei tudattalan okairól.
- értelmezés. A terapeuta a beteg kifejezett gondolatait használja fel, hogy megpróbálja megérteni a mögöttes tudattalan problémákat. Az elemző kipróbálhat néhány értelmezést a betegen, és megfigyelheti, hogyan reagál rájuk.
- ellenállás. A beteg védekezési mechanizmusokat alkalmaz, hogy elkerülje a tudattalan fájdalmas érzéseit. A beteg elfelejtheti vagy kihagyhatja a találkozókat, vagy ellenséges érzésekkel járhat el a terapeuta felé. A terapeuta megpróbálja segíteni a beteget abban, hogy betekintést nyerjen az ellenállás okaiba.
- átvitel. A terapeuta felé fontos személyes kapcsolatban tapasztalt érzések tudattalan átirányítása. Például, a beteg átadhatja az apától vagy anyától származó bűntudatot a terapeutának.
a pszichoanalitikus terápia előnyei és hátrányai
a pszichoanalízis volt az egyetlen elérhető pszichoterápia, de jelenleg az ezt a megközelítést gyakorló terapeuták száma világszerte csökken. A pszichoanalízis nem megfelelő bizonyos típusú betegek számára, beleértve a súlyos pszichopatológiában vagy mentális retardációban szenvedőket is. Ezenkívül a pszichoanalízis gyakran drága, mivel a kezelés általában sok évig tart. Mégis, néhány beteg és terapeuta nagyon hasznosnak találja a hosszan tartó és részletes elemzést.
a pszichoanalízis és a kapcsolódó megközelítések talán legnagyobb hátránya a hatékonyságuk empirikus támogatásának hiánya. Az ezeken a kezeléseken végzett korlátozott kutatások azt sugallják, hogy nem vezetnek megbízhatóan jobb mentális egészségügyi eredményekhez (pl., 2010). És bár vannak olyan vélemények, amelyek azt mutatják, hogy a hosszú távú pszichodinamikai terápiák hasznosak lehetnek (pl. Leichsenring & Rabung, 2008), más kutatók megkérdőjelezték ezeknek a felülvizsgálatoknak az érvényességét. Ennek ellenére a pszichoanalitikus elmélet volt a történelem első kísérlete a mentális betegségek hivatalos kezelésére, megalapozva a ma alkalmazott modernebb megközelítéseket.
link a tanuláshoz:
http://www.freudfile.org/psychoanalysis/history.html
kulcs elvihető
szabad asszociáció a pszichodinamikai terápiában, egy olyan folyamat, amelyben a beteg cenzúra nélkül beszámol minden gondolatról, amely eszébe jut, és ezeket a gondolatokat a terapeuta értelmezi. Pszichoanalitikus terápia Sigmund Freud terápiás megközelítése, amely a tudattalan konfliktusok megoldására összpontosít. Pszichodinamikai terápiás kezelés pszichoanalitikus elvek alkalmazása rövidebb, individualizáltabb formátumban. Transference