a Feso4–Fe2 (SO4) 3–H2SO4–H2O rendszer gőz–folyadék egyensúlyi(forráspont)adatait kvázi-statikus ebulliometrikus módszerrel mértük (30, 60, 90 és 101,3) kPa értéken. Megállapították, hogy a forráspontok mind a sók, mind a sav növekvő koncentrációjával növekednek. A Helgeson– egyenlet által előre jelzett vas-komplex ionok (Feso4+, Fe (SO4) 2-és FeHSO42+) termodinamikai adatainak(698,15k0, hfc,298,15k0 és Sf, 298,15k0) felhasználásával a rendszer számára átfogó termodinamikai modellt dolgoztak ki a kevert oldószeres elektrolit (MSE) modellel. A modellparamétereket a saját kísérleti forráspontjaink regressziójával és a Fe2 (SO4) 3–H2SO4–H2O rendszer irodalmi sztöchiometrikus ozmotikus együtthatóinak(ons)segítségével határoztuk meg. A regressziós forráspontok és a kísérleti adatok közötti átlagos abszolút eltérések (0,30 és 0.36)k a Fe2(SO4)3–H2SO4–H2O és FeSO4–Fe2(SO4) 3–H2SO4–H2O rendszerek esetében, míg a sztöchiometrikus ozmotikus együttható átlagos relatív eltérése csak 0,80% volt. Az újonnan kapott paraméterekkel rendelkező modellt használták a vastartalmú Fajok (Fe3+, FeSO4+, Fe(SO4)2-és FeHSO42+) eloszlásának előrejelzésére a hőmérséklet és a vaskoncentráció függvényében. Ezenkívül az irodalomból kapott Fe(III)/Fe(II) redoxpotenciáljának az LN(aFe3+/aFe2+) versus az újonnan kapott paraméterekkel kiszámított diagramjai egyenes vonalak, jelezve a paraméterek jó teljesítményét.